0
  •  x 
A kosara üres

Bakk-Miklósi Kinga és Hézser Gábor 2023-ban megjelent pasztorálpszichológiai könyve jelentős és átfogó poimenikai munka, amely a szerzők eddigi gazdag és hosszú tudományos pályafutásának kiemelkedő eredménye.

Az evangélikus Lelkipásztor című folyóiratban jelent meg Pángyánszky Ágnes recenziója. A tanulmány teljes szövege ide kattintva érhető el.

A keresztyén embernek is vannak félelmei, szorongásai, emellett derűlátó érzelmei, és ezek nem zárják ki egymást. Ránk vajon melyik személyiségtípus a legjellemzőbb? Mit kezdhetünk e tudással, ezekkel az információkkal? Van-e jelentősége, hogy férfi vagy női lelkigondozóhoz fordulunk? A többi között e témákról beszélgettünk Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeutával és Hézser Gábor református lelkésszel, pasztorálpszichológussal.

Orvosságot csak betegségre kutatnak. De milyen élethelyzetre adott választ a pasztorálpszichológia megszületése?

Hézser Gábor: Amerikában egy pszichózisokat átélt lelkipásztor, Anton Boisen kezeléséhez köthető a tudományág modern kori megjelenése. Honnan jövök? Ki vagyok? Hová megyek? Ezeket az elvont kérdéseket vonta be a pasztorálpszichológia a lelkigondozásba annak idején. Ezek megválaszolásához tudatában kell lenni az embert meghatározó, teremtettségéhez tartozó lelki működéseknek, úgy mondhatnánk, az istenismerethez emberismeretnek kell kapcsolódnia.

Mi jellemzi a pasztorálpszichológia emberképét?

Bakk-Miklósi Kinga: Hétköznapiságában, spirituális, kognitív, érzelmi egységében közelíti meg a személyt. Számol a benne lévő ambivalenciával (két egymással ellentétes érzéssel), azzal, hogy egyszerre lehetnek „igen”-jei és „nem”-jei, de ennek a feszültsége kibírható. Figyelembe veszi, hogy a keresztyéneknek is vannak félelmeik, szorongásaik, emellett derűlátó érzelmeik, és ezek nem zárják ki egymást. Elfogadásuktól emberközeli és pragmatikus (életszerű, gyakorlatias) a pasztorálpszichológia.

Hézser Gábor: Kingával huszonöt éve dolgozunk együtt, látszik, hogy hatott rá a teológia. Luther azt vallotta, egyszerre vagyunk bűnösök és megváltottak – tökéletlenek. A pasztorálpszichológia szerint az emberképünk a milói Vénuszhoz hasonló: csodálatos alak, amelynek nincsenek karjai. Ma azt mondanánk, fogyatékkal él. A szimbólum feloldása: tökéletlenek vagyunk, de következtethetünk rá, mennyire csodálatos lesz a tökéletes.


A tavaly megjelent Pasztorálpszichológia című könyvükben kitérnek a férfias hitvilágra, az androcentrikus istenképre. Példákkal szemléltetve mit jelent ez?

Bakk-Miklósi Kinga: A kérdés az, merünk-e férfiakká és nőkké válni. Fogadjuk el, hogy a nőnek szabad női, a férfinak pedig férfiúi szemléletet és érzelmeket érvényesítő hitrendszerben élnie. Ez így van jól!

Hézser Gábor: A teremtéstörténetet szimbolikusan értelmezve: a férfi önmagában még nem ember, és a nő sem, csak a kettő együtt. Mózes első könyvében azt olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

Bakk-Miklósi Kinga: Istenképünk folyamatosan változik.

Hézser Gábor: És személyiségspecifikus. Egy depresszív típusú embernek természetszerűleg eltér az istenképe egy racionálisétól. Olyannak képzelem el, amilyenre éppen szükségem van. Azért is jelenik meg sokféle alakban az Örökkévaló a Bibliában, hogy a legkülönbözőbb élethelyzeteimben is „az én Istenem legyen”. Olykor értem küzdő harcosra van szükségem, máskor jó pásztorra, aki a tenyerén hordoz, némelykor a Teremtőre, aki mintha azt mondaná: „Adtam hozzá képességet, légy kreatív, hiszen képem és hasonlatosságom vagy!” Máskor arra, aki velem szenved.

Bakk-Miklósi Kinga: Az istenképem mindig olyan, amely belefér az egyéni biográfiába, a megélt tapasztalatokba, érzelmekbe. Élményeink korlátozzák a róla alkotott képünket.

Hézser Gábor: Az Úr egész életünkön át követ bennünket.



Ő követ minket?! Nem mi őt?

Bakk-Miklósi Kinga: Ez kölcsönkapcsolat, én követem őt, ő engem.

Hézser Gábor: Az istenkép a keresztyén kultúrtörténet és a teológia fejlődése folyamán mintha redukálódott volna. Gyakran „az” Isten – „a” Krisztus. Ilyenkor elhalványulva marad az Atya és a Szentlélek alakja. A Szentháromságnak vagyok „képe és hasonlatossága”. Van bennem kreativitás, van lélekerő, azaz reményképesség és krisztusi elfogadás, tehát vállalhatom a határaimat. Nem kell túlhajszolnom magam, nem a teljesítményeimért fogad el Krisztus!

A pasztorálpszichológia milyen személyiségtípusokat különböztet meg, és ehhez milyen vallásformákat társít?

Bakk-Miklósi Kinga: A klasszikus négy vérmérsékleti típustól függően valóban beszélhetünk vallási hovatartozásról, a hétköznapokban pszichológusként mégis inkább azt hangsúlyozzuk, nem csupán egy típus, hanem azok ötvözetei vagyunk. A hitszemléletünk is ilyen. Vallási hovatartozásunkat általában még gyermekként eldöntik a szüleink, ha mégis magunk választjuk, akkor is rokonszenvezünk még egy-két vagy akár több irányzattal, szemlélettel, amelyek nem zárják ki egymást. Szándékosan relativizálok most, mivel nem hiszek ezekben a határvonalakban.

Hézser Gábor: Minden személyiségtípus a rendelkezésünkre áll. Ha doktori disszertációt írunk, elővesszük a racionális énünket, ha születésnapra megyünk, a könnyedebb lelkivilágunkat. Krízisben, konfliktusban azonban mindenkinek az alaptípusa tör felszínre.


Az imént nem a felekezeti hovatartozásra, inkább Fritz Riemann-nak a félelemhez köthető négy személyiségtípusára próbáltam célozni, amelyre a kötetben is kitérnek. Melyek ezek?

Hézser Gábor: Ijesztően hathat, hogy az egyes típusokra a klasszikus pszichiátriai elnevezést használta, pedig teljesen normális, hétköznapi emberekre vonatkoznak. A távolságtartó például inkább kerüli a közelséget, környezete komoly embernek tarthatja, inkább az északi, mint a dél-európai típusra emlékeztet. A túlzott közelség megriaszthatja.

Bakk-Miklósi Kinga: A hiszteroid az állandó pörgés embere, nyakába borul a másiknak, szeret puszit adni. Alapfélelme, hogy egyedül marad, nem veszik körbe emberek, éppen ezért igyekszik mindenkivel barátkozni. A kérdés az, hogy a kapcsolatait mennyire tudja elmélyíteni, mennyire sző tartós barátságokat.

És a továbbiak?

Hézser Gábor: A távolságtartó mint racionális alkat inkább kerüli az érzelmeket. Akkor érzi biztonságban magát, ha mindent meg tud magyarázni. Ellentéte a depresszív, ő az egyedülléttől riad meg. Kapcsolatot keres és ápol. Az érzelmek dominálnak nála. Együttérzőn áll mások mellé. Minden segítőnek szüksége van erre a tulajdonságra.

Bakk-Miklósi Kinga: A kényszeres a kiszámíthatóság, a pontosság, a „rend a lelke mindennek” elv alapján él, ez nem feltétlenül kézzelfogható dolgokra , tevékenységekre vonatkozik, hanem akár a kapcsolati rendezettségekre. A kiszámíthatóság jelenti számára a biztonságot. Alapfélelme a változás, a változékonyság, hogy nem befolyásolhatja, ellenőrizheti, tarthatja kézben, láthatja át a jövőt. Mind a négy személyiségtípus jegyeire szükségünk van valamelyest. Egyik elé sem tennék előjelet: sem pozitívat, sem negatívat.

Mindez hogyan befolyásolja az istenkapcsolatunkat?

Hézser Gábor: Például egy prédikáció elmondásában és hallgatásában is megjelenik. Ha a racionális vagy a depresszív típusú hallgatja ugyanazt az igehirdetést, mindkettő másképpen éli meg.

Bakk-Miklósi Kinga: A történet már ott megkezdődik, hogy a lelkész melyik személyiségtípusba tartozik, mivel ettől függően készül és prédikál. Eltérően hirdeti az Igét egy depresszív és egy kényszeres alkat is.

Hézser Gábor: A pünkösdi csoda, hogy a „különböző nyelvet beszélők” ugyanazt hallják meg. Fontos az is, hogy a prédikátor tudja, ő melyik személyiségtípushoz tartozik.

Bakk-Miklósi Kinga: De ez már önismeret és önreflexió kérdése. Ha tudom, milyen vagyok, akkor látom, hogyan készüljek az igehirdetésre, miképpen értessem meg másokkal magam. Ha alapjában véve skizoid alkat vagyok, magyarázok és racionalizálok, tegyek a retorikámhoz több érzelmet, lelkesedést és pontosságot, hogy az egésszé és mindenkinek érthetővé váljon. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a személyiségtípusunknak.

Hézser Gábor: A gyülekezetemben a prédikáció textusát általában ketten vagy négyen olvassák fel. Mária és Márta történetében azt mondja Jézus: „...kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Ezt legalább négyféle érzelemmel adhatjuk elő: a skizoid, a depresszív, a hiszteroid és a kényszeres is másképpen hangsúlyozza. Így mindenkinek lehetősége van a saját és egy másik lelkivilágból hallani.

Miért nem inkább az a mérvadó, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus szájából hogyan hangozhatott el a mondat?

Hézser Gábor: Isten tiszteli teremtménye emberségét, és engedi, hogy mindenki a „saját fülével” hallja az Igét. Hiszem, hogy Jézus így mondhatta.

Bakk-Miklósi Kinga: Elképzelhető, hogy Jézus is a maga lelki alkatával, személyiségtípusa meghatározottságával jelentette ki, hiszen Isten Fia emberré vált.


Megállapítható a Bibliát olvasva, hogy Krisztus milyen személyiség lehetett?

Hézser Gábor: Nem, és nincs is rá szükség.

Bakk-Miklósi Kinga: Ahogy korábban is említettük, Istent ne akarjuk kategóriákba sorolni: nő-e vagy férfi, milyen személyiségtípus – inkább engedjük, hogy úgy szólítson meg bennünket, ahogyan arra nekünk szükségünk van.

Hézser Gábor: Az elméleti teológia a személyes istenkapcsolatot hangsúlyozza. Ez abban is megjelenik, amit egy istentisztelet bennem kivált. Méghozzá másként, mint a mellettem ülőben.

Bakk-Miklósi Kinga: A pasztorálpszichológia engedi és hagyja, hogy megtaláljuk a személyes utunkat, hangunkat, és lényegesnek tartja az egyéni istenkeresést.

Hézser Gábor: Mottója, küldetése: lehessek az, aki vagyok. E pontnál találkozunk Kinga és én, a pszichológia és a teológia. A pszichológia az önmegvalósítást, az individualizációt tűzi a zászlajára, a teológia pedig azt, hogy én istenképű lehessek, ne pedig az apám, az anyám vagy az egyházam képe.

Miben különbözik a férfi és a nő lelkigondozása?

Bakk-Miklósi Kinga: A hitelességben. Némely témákat életszerűen csak nő tud képviselni nő előtt, viszont nemtelen kérdéseknél mindegy, kivel állok szemben. Abortusz esetén például másképp rezonálok, mint egy férfi, persze ő is együttérez, de másképp.

Hézser Gábor: Amennyiben egy-egy kamaszlány ilyen kérdésekkel fordul hozzám: „Milyen a szerelem?”; „Hogyan viszonyuljak a fiúkhoz?” – akkor vagyok hiteles, ha elmondom, egy férfi mit gondol erről, és arra kérem, kérdezze meg a kolléganőmet is. Mind a kettőnkre szüksége van ahhoz, hogy ne vesszen el a valóság fele.

Bakk-Miklósi Kinga: Ideálisan egy férfinak és egy nőnek kellene jelen lennie, de a legtöbb esetben egyéni kísérésben, lelkigondozásban, terápiában csupán egy szakember ül velünk szemben, ezért számolnunk kell azzal, hogy „féloldalas” a vezetése. Annak megfelelően válasszunk lelkigondozót, hogy éppen mire van szükségünk.


Dóka Viktória interjúja a reformatus.hu oldalon jelent meg 2024. április 27-én.

Bakk-Miklósi Kinga és Hézser Gábor munkáját örömmel vettem kézbe. Tisztelet és köszönet a szerzőknek, lektoroknak, bizonyára sok munkát fektettek az alkotásba. A Kálvin Kiadó, Exit Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent mű hiánypótló, izgalmasnak és tartalmasnak ígérkezett.

Nem vagyok a pasztorálpszichológia szakértője. Gyakorló lelkipásztorként, lelkigondozóként, egyetemi oktatóként, önismereti csoportok vezetőjeként vettem kézbe a könyvet.
Számtalan kérdéssel találkozom, amelyben konkrét segítségre, hasznos szempontokra számítottam az új kiadványból.

Összességében egy ismeretanyagban nagyon gazdag, jól strukturált, hasznos kézikönyvet ismerhettem meg, de több helyen hiányérzetem maradt. Különösen a hitvallásosság, a
teológiai, bibliai megalapozottság hiányzott: többféle irány és elképzelés ismertetése mellett kevéssé vagy egyáltalán nem jelenik meg benne a teológiai háttér, református, hitvaló örökségünk, az evangéliumi szemlélet.

1. Önmeghatározás
A könyv bevezetésében olvashatunk önmeghatározásáról: egy oktatói gyakorlat összegzését tarthatjuk kezünkben, mely a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar alkalmazott teológia–pástanulási helyzetben. A tankönyv azonban sosem áll magában: mögötte tanmenet, tanterv, tanulási célok, célrendszerek vannak, s a felhatalmazó közösség is, akik érdeke, feladata, kötelessége a nevelés, tanítás. Ha ez a könyv tankönyv, olvasóként érdekelt volna nemcsak a tanítási alaphelyzet, de a háttér többi részletének az ismerete is. Így kicsit lóg a levegőben, hogy pontosan kinek, miért íródik.

Olvashatunk a pasztorálpszichológia önmeghatározásáról is: magát a teológia és a humán társtudományok közti határsávba helyezi el, talán közvetítő, szintetizáló szerepe is van. Az örök kérdésekben való elmélyedés s a tudományok egymásra utaltságának hangsúlyozása is feladata. A megközelítésben kiemelt jelentőségű a rendszerszemlélet, ami több humán tudományterületről is jól ismert.


2. Forma
A könyv kellemes megjelenésű, grafikai szempontból átgondolt, elegáns. A szerkezete érthető, tagolása segíti a tartalom megértését, befogadását. Az egyes témák elején tartalmi összefoglalást, címszavakat találhatunk, ami segíti a fejezet átláthatóságát, sőt akár a tanulás is történhet a címszavak megjegyzésére építve. Ugyanakkor a fejezetek végén kérdések, gondolattérképek hozzájárulhatnának a tankönyvként való használathoz. További ábrák, kiemelések, definíciók is hiányoznak, melyek tovább hangsúlyozhatnák a tankönyvi jelleget.

A fogalmazás, nyelvi megoldások eltérőek a könyvben: néha egyetemi jegyzetszerűen rövid, szinte vázlatos, máskor alapos, hosszabban kifejtett. A lábjegyzetekben gazdag további irodalom, megjegyzések, hasznos utalások találhatóak. A legvégén található kulcsszavak és szerzők szerinti név- és tárgymutató segíti a kézikönyvként történő használatot is.


3. Tartalom
Összességében rendkívül informatív, gazdag tudásanyaggal találkozunk a Pasztorálpszichológia című könyvben, a szakirodalmi áttekintés alapos, az esetek leírása pontos, és helyénvaló módon alkalmazzák őket a szerzők. A humán tudományok oldaláról sok szempontot kaphatunk, a teológiai oldalról viszont annál kevesebbet. A biblikus megalapozottság, a rendszeres teológiai szempontok, a hitvallásosság hiánya fájó. Ez még akkor is lehetséges lenne, ha a szerzők valamiért nem akarnának kizárólagos álláspontot megnevezni egy-egy kérdésben. Kérdés számomra, hogyan lehet az emberről, az embert érintő kérdésekről pasztorálpszichológiai állításokat
megfogalmazni, modelleket állítani, gyakorlati útmutatásokat kijelölni teológiai megalapozás, hitvallásosság nélkül?

A könyv első fejezetében a pasztorálpszichológia fejlődését ismerhetjük meg, majd nagyon találó ábrákon értelmezhetjük a pasztorálpszichológia tudományos elhelyezkedését (34–36.). A teológiai rész különösen figyelemfelkeltő: a gyakorlati teológia jelen van, de hiányzik a többi teológiai tudományterület. Pedig ezek nélkül nem lehet teológiai megközelítésről beszélni: a végeredmény nagy valószínűséggel egyoldalú vagy hiányos lesz.

A második, harmadik és negyedik fejezetekben a pasztorálpszichológia és az emberkép, vallásosság és az egzisztenciális témák tárgyalása következik. Számtalan rendkívül hasznos megközelítéssel, modellel találkozhatunk, akár az egészség–betegség kérdése kapcsán (Antonowsky funkcionális vallásfelfogása – 81.), az istenképtípusok leírásában. A patológiákban megjelenő vallás témakört a teológiai oktatás keretében nagy hangsúllyal kellene tanítani, mert ezek ismerete elengedhetetlen a gyülekezeti tagokkal való kapcsolatrendszerben, ugyanakkor ezen a ponton a kompetenciahatárok felismerésére nagy szükség lenne: hol vannak a lelkipásztori, lelkigondozói kompetencia határai, felelőssége ezen a téren?


Nagyon örvendetes a depresszió és szuiciditás, valamint a szenvedés-vigasztalás témáinak jelenléte: ezek a gyülekezeti gyakorlatunk, lelkipásztori és lelkigondozói munkánk mindennapos részei. A spirituális kompetenciáról szóló rész igen előremutató és figyelemfelkeltő része a könyvnek, mely a jövőben a teológusok és segítő hivatásban munkálkodók között egyre fontosabbá fog válni.


A könyv legnehezebb részei azok a teológiai szempontból sarkalatos kérdések voltak, melyek a mai világban nagyon aktuálisak, nehéz témák, és igénylik a hitvalló állásfoglalást is.
A genderkutatás emberképe című fejezetnél (9 –107.) nem igazán volt világos a szerzők szándéka. Az egész fejezet leíró jellegű, és kicsit zavaros. Ha ez egy tankönyv, akkor ebben a kérdésben különösen is felelőssége a szerzőknek az átfogó tudásátadás és a különböző felfogások ismertetése mellett megszólaltatni az evangéliumi, református keresztyén hitvalló megközelítést. Ez teljesen hiányzik ebből az egységből. A fejezetben a genderelméletek minden tekintetben tudományosan vannak bemutatva, miközben azok tudományos megalapozottsága még a tudományos diskurzus részét képezi, illetve az egész kérdés erőteljesen politikailag, ideológiailag meghatározott. A gender ideológia sarokpontjaival találkozhatunk, de a teológiai érvek a genderelmélet kritikájára vonatkozóan nem szerepelnek a könyvben. Akiket említ: katolikus antigenderizmus, fanatikus fundamentalista keresztyén csoportok – ennél bővebb teológiai reflexiója lehet a témának. Még kevésbé érthető a gender és feminista teológia együtt tárgyalása, valamint a nők és férfiakkal szembeni különbségtételek, hátratételek, bántások említése, mint amire a gender teológia/feminista teológia a megoldás. Égetően hiányzik ezen a ponton az evangélium: az, hogy miként lehet a férfi férfivá és a nő nővé Krisztus újjáteremtő, gyógyító munkájában?


A fejlődéslélektani résznél szomorúan tapasztaltam, hogy Erikson fejlődési modellje (125–127.) kritika nélkül szerepel a műben. Ha ez tényleg tankönyv, akkor Erikson kritikájának helye lenne benne: a majd 75 éves modellel szemben már a 2000-es évek elején megjelentek a kritikák (F. Schweitzer stb.), hiszen a modell a modernista, lineáris fejlődés alapú világképére alapul, ami napjainkra rég nem aktuális. A bűnről és megbocsátásról szóló rész hasonlóan csalódás volt, mint tankönyv egyáltalán nem közvetít teológiai állításokat, a keresztyén tanítás lényegét. Feltérképezi, mit tesz a bűn a személyiséggel, hogyan hat rá, s torzítja, de a bűnt mindössze kapcsolati zavarként határozza meg (248.). A bűn ennél jóval több: hiányzik a rendszeres teológiai megalapozás, fogalmi tisztázás, így ez a fejezet, hasonlóan több más egységhez, csak nyomokban tartalmaz teológiai karaktert, evangéliumi megfogalmazásokat.

A Pasztorálpszichológia ötödik fejezete a gyakorlatról szól. Ez az egység mintha egy különálló könyv lenne: könyv a könyvben, nagyon gazdag függelékkel, gyakorlati anyaggal, ötletekkel, esettanulmányokkal. A tárgyalt témák a segítő kapcsolat, család, családbiográfia, konfliktus, krízis és trauma, gyermek-lelkigondozás, öregedés, álom, rítusok. A mindennapi lelkészi, tanári munkát segítő, rendkívül hasznos és jól forgatható egység, ez teszi igazán kézikönyvvé ezt a művet. Az ehhez az egységhez kapcsolódó függelék egy igazi kincsesbánya, különösen azoknak, akik sokat mozognak a segítő gyakorlatban.


4. Összegzés
Összefoglalóan elmondható, hogy a Pasztorálpszichológia. Rendszerszemléletű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek hasznos kézikönyv lehet lelkipásztoroknak, segítőknek, égető kérdésekben azonban nem foglal állást, nem ad útmutatást. Az adott témában elmélyedni akaró olvasónak magának kell hozzátennie és megfogalmaznia a teológiai tartalmakat, a hitvallásos megközelítést. Ennek a szintézisét is magának kell elvégeznie a könyvben olvasható tudásanyaggal. Az a benyomásom, hogy az egyensúlykeresés közben inkább a humán tudományok felé mozdul el a mű.


Nyitott kérdés maradt számomra, hogy ha ez tankönyv, akkor kiknek szól, és kiknek nem? Sokkal inkább egy hasznos kézikönyvet ismerhetünk meg, amely segédanyaga lehet egy majdan születő pasztorálpszichológiai munkának, ami valóban tükrözi a teológiai oldalt, biblikus, evangéliumközpontú és széles körben használható a keresztyén közösségekben.

Dr. Thoma László

 

Dr. Thoma László Hangsúlyeltolódás című recenziója megjelent a Sárospataki Füzetek 2023/1 lapszámának 151-154 oldalain.

Bakk-Miklósi Kinga – Hézser Gábor: Pasztorálpszichológia. Rendszerszemléletű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek, Kálvin Kiadó – Exit Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest – Kolozsvár, 2023. 612 oldal

Nyári olvasmányok

Bibliák

Aktuális

Események

AUG

14–17

CSÜT–VAS

Reformátusok Szárszói Konferenciája 2025


10:00-18:00
SDG Családi Hotel és Konferencia-központ

OKT

02–05

CSÜT–VAS

30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál


10:00–19:00
Bálna Honvédelmi Központ

NOV

14–16

PÉ–VAS

Győri Könyvszalon


10:00–19:00
Győri Nemzeti Színház

Partnereink

Az oldal sütiket használ a felhasználóélmény javításának érdekében!

Fogadja el a teljes körű működéshez! Bővebben

Elfogadom

Cookie – A felhasználók nyomonkövetése az interneten

Az internetes “szörfölés” során a felhasználók által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások felhasználásával próbálnak minél több és minél pontosabb információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról, érdeklődési körükről. Az említett lehetőségek között – alkalmazásuk gyakoriságát tekintve – előkelő helyet foglalnak el az ún. sütik (cookie) és a webjelzők (web beacon). Az internetes cookie-k alkalmazása számos jogi és etikai kérdést vet fel, ugyanis személyes adatnak tekintendő, mivel a felhasználó pontosabb azonosítására ad lehetőséget, mint a szélesebb körben ismert IP cím.

Süti (cookie)

A süti a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére. A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története. Mivel a sütik egyfajta címkeként működnek, melyekkel a weboldal felismerheti az oldalra visszatérő látogatót, alkalmazásukkal az adott oldalon érvényes felhasználónév, jelszó is tárolható. Amennyiben a honlaplátogatás során a felhasználó böngészője visszaküldi a merevlemezre korábban elmentett cookie-t, az azt küldő szolgáltató összekapcsolhatja az aktuális látogatást a korábbiakkal, azonban mivel a cookie-k a domain-hez kötődnek, erre kizárólag saját tartalma tekintetében képes. A sütik önmagukban a felhasználó azonosítására nem képesek, kizárólag a látogató számítógépének felismerésére alkalmasak.

Érvényességi idejük és származásuk alapján többféle sütit különböztethetünk meg:

Ideiglenes vagy munkamenet (sesssion) cookie

A munkamenet sütik érvényességi ideje kizárólag a felhasználó aktuális munkamenetére korlátozódik, céljuk az adatvesztés megakadályozása (például egy hosszabb űrlap kitöltése során). A munkamenet végeztével, illetve a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a látogató számítógépéről.

Állandó vagy mentett cookie

Az állandó cookie-k érvényességi ideje napokban, hetekben, hónapokban vagy években kerül meghatározásra. Az érvényességi ideig a mentett sütik a felhasználó számítógépének merevlemezén tárolódnak, azonban az előre meghatározott határidők lejárta előtt a felhasználó törölheti őket.

Belső és külső cookie-k

Amennyiben a meglátogatott honlap webszervere telepíti a felhasználó számítógépére a sütit, belső cookie-ról beszélhetünk, míg ha a cookie forrása külső szolgáltató által az érintett honlapba befűzött kód, külső sütiről van szó.

Cookie beállítások

A felhasználó saját internet böngészőjében letilthatja vagy engedélyezheti a cookie-k telepítését számítógépére, azonban fontos tudni, hogy valamennyi süti elutasítása ugyan segítheti személyes adataink védelmét, azonban egyes weboldalak használhatóságát korlátozhatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az egyszerű böngészéshez cookie használata, engedélyezése nem szükséges. A sütik engedélyezését vagy letiltását általában az internet böngészők Eszközök/Beállítások menüjében az Adatvédelem beállításai alatt, a cookie vagy süti menüpontokban végezheti el a felhasználó.

A látogató számítógépe merevlemezére korábban már telepített sütiket, azok érvényességi idejének lejártát megelőzően törölheti. A törlésre többnyire az internet böngésző Eszközök/Beállítások menüjében az Előzmények terület Törlés menüpontjában van lehetőség.

Fontos megjegyezni, hogy a számítógép merevlemezén elhelyezett valamennyi cookie törlése egyes weblapok helytelen működését okozhatja.

Webjelző (web beacon, web bug)

A webjelzőt webes irányjelzőnek, pixel tag-nek, web bug-nak, azaz webhibának, átlátszósága miatt tiszta (clear) GIF-nek, valamint elektronikus lenyomatoknak, web beacon-nek is nevezik. A webjelző a weboldalon elhelyezett, általában egy 1×1 pixel méretű kép, mely a honlap része, azonban mérete és átlátszósága miatt gyakorlatilag észrevehetetlen. A webjelzők gyakran a sütikkel együttesen kerülnek alkalmazásra, használatukkal mérhetők és követhetők a felhasználók által a honlapon végzett műveletek, a látogatók statisztikái. A web beacon-ök a felhasználó számítógépén képesek felismerni bizonyos típusú információkat, például a webjelzőt tartalmazó oldal megnevezését, a telepített cookie-kat, az érintett oldal megtekintésének dátumát és időpontját. Amennyiben sütikhez kapcsolódó webjelzők kerülnek elhelyezésre a weboldalon, a felhasználó böngészőjében a cookie-k fogadásának letiltásával megakadályozhatja, hogy a webjelzők nyomon kövessék a weblapon végrehajtott műveleteit.

Süti és webjelző kontra adatvédelem

A sütik és webjelzők adatvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy segítségükkel a felhasználók internetes tevékenysége nyomon követhető, róluk pontos profil készíthető. Nem túlzás, hogy sokszor a hirdető, a szolgáltató jobban ismeri a látogatót, mint ő saját magát. A cookie-k körültekintő alkalmazása, és az arról szóló megfelelő tájékoztatás a szolgáltató felelőssége, azonban a felhasználók az alapvető elővigyázatossági intézkedések megtételével minimálisra csökkenthetik a nem kívánt adatgyűjtés kockázatát.

Go to top

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója