A magyar református egyház Németh László írásainak tükrében
Németh László századunk nagy magyar géniuszai közé tartozik, akinek valahol Ady Endre és Móricz Zsigmond, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett van a helye. Ugyanakkor végtelenül szerény és egyszerű, mindenki iránt lojális és szeretetre méltó ember volt. Viszont "műveiben könyörtelenül éleslátónak, igazmondónak, önmagával szemben is kegyetlenül őszintének mutatkozik". Ez teszi a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjává.
"Szerettem az igazságot" – fogalmazta meg élete nagy vallomását VII. Gergely pápa szavaival, s ezért mondta, hogy "sose az egyház ábrázolása volt a fő célom, hanem – benne vagy ellene – az igazságszerető ember konfliktusa, s még inkább az igazság fogalmának tisztulása, emelkedése ezekben a konfliktusokban".
Itt rendszerezve van együtt a 20. Század teljes szellemi látképe: irodalom és történelem, nyelvészet és matematika, orvostörténet és pszichoanalízis, természettudomány és mitológia. Ortegától – aki miatt később annyit támadták – elsősorban azt tanulta: ennek a szellemi látképnek az igényét és lehetőségét.
