Kókai-Nagy Viktor
Karizmatikus gyülekezetvezetés az Újszövetség korában
Próféták a páli gyülekezetekben
Budapest: Kálvin Kiadó, 2022, 191 old.
ISBN: 978 963 558 528 1
Kókai-Nagy Viktor református teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar docense. Habilitációs dolgozatában a Pál apostol által alapított gyülekezetek, elsősorban a korinthusi gyülekezet példáján kívánja bemutatni, hogyan működött a karizmatikus közösség, és milyen feladat hárult a prófétákra a gyülekezet vezetésében.
A monográfia első fejezete a történeti háttérrel, a második a pogánymisszió során alapított gyülekezetek vezetési kérdéseivel foglalkozik. Különösen figyelemre méltó a kérdésfelvetés abból a szemszögből, hogy presbiteriánus szempontból hogyan közelíthető meg a karizmatikus egyházvezetés létjogosultsága. A szerzőt érzékelhetően foglalkoztatja a keresztény egyház megújulása és építése, ami csakis a Szentlélek ajándékainak köszönhetően történt meg, és történhet meg napjainkban. A presbiteri és episzkopális vezetés szempontjából csakugyan nagy kérdés, hogy miért látunk a korinthusi vagy akár a thesszalonikai gyülekezetben annyira más képet az egyházról, mint amit a jeruzsálemi gyülekezetben látunk, vagy mint amilyet a pásztori levelek tükröznek. A szerző felvetése szerint a pogánykeresztény gyülekezetekben azért nem alakult ki a presbiteri vezetés, ami nagyobb stabilitást adott volna, mert nem volt tradíciója. Míg a zsidókeresztény körökben természetes volt a vének tanácsának hagyományos intézménye, és ez a diaszpórazsidóságban, például Alexandriában jól kimutatható,1 addig a pogánykeresztény gyülekezeteknél ennek hiányát az új közösségek szociológiai háttere magyarázza.