A Selye János Egyetem Református Teológiai Karán 2020 óta működő Josephus Kutatóintézet munkája nyomán a harmadik kötet látott napvilágot az ókori szerző munkásságáról. Az I. századi történetíró életműve iránti érdeklődés felélénkült az elmúlt évtizedekben. A Kálvin Kiadóval való együttműködés eredményeként jelent meg a kanadai vallástörténész, Steve Mason kötete, amelyből megtudhatjuk, hogyan is értelmezzük ezeket a kordokumentumokat. A Josephus és az Újszövetség című monográfia arra mutat rá, hogyan olvassunk a sorok között, ha A zsidó háború vagy A zsidók története kerül a kezünkbe.

A Hasmoneus-dinasztiából származó író Joszéf ben Mattitjáhú néven született Kr. u. 37-ben Jeruzsálemben, papi családban. Önéletírása szerint tizenhat évesen a legnagyobb zsidó iskolákban – a farizeusoknál, a szadduceusoknál és az esszénusoknál – folytatott felsőfokú filozófiai tanulmányokat. Kanyargós pályafutása során számos különböző szerepkört betöltött: volt diplomata, Galilea közigazgatásának vezetője, hadvezér, három római császár kegyeltje, népének történetírója. Tekintették a béke barátjának és hazaárulónak egyaránt. Hogy mindez miképpen történt, annak segít utánajárni monográfiájában a Groningeni Egyetem professzora.

A háromszáz könyvből álló Josephus-életmű magán viseli a hellenista történetírás jellegzetességeit. Éppen ezek az alkotói fogások azok, amelyek olykor elrejtik a mai olvasó elől a tényeket, s csak ezek felismerése révén kerülhetünk közelebb a valós történésekhez. Az evangéliumokkal csaknem egy időben készült munkáit feltehetően római ismerőseinek szánta, ezért is bátorkodott még az ószövetségi történeteket is kiszínezni. Mondandójának középpontjában a zsidóság ősi eredete és Istentől származó törvényeinek nagyszerűsége áll. A kor kívánalmainak megfelelően filozófiai köntösben mutatta be a három uralkodó zsidó vallási irányzatot. Jeruzsálem tragikus történetének hátterébe a haragvó, a törvényszegést megbüntető Istent állítja, aki kész volt tisztátalanná tett templomát leromboltatni, szeretett népét leigáztatni. A hangsúly minden esetben Isten akaratán van. Igyekszik népe tekintélyét helyre- állítani, igazolni nemzete világpolgári erényeit, a római néppel szövetséges Izráel belső nagyságát.

Josephusnak sikerült előnyt kovácsolnia hadvezetői kudarcából Vespasianus megnyerésével. A római tisztnek mondott, a császári trónról szóló prófécia révén az akkori világ fővárosába került, s ott megkezdhette írói munkásságát. Honfitársai többsége sosem bocsátotta meg, hogy nem veszett el a többi hősi halottal együtt, s valószínűleg műveit sem olvasták. Így arról sem lehetett tudomásuk, milyen mesteri módon rejtette iróniáját a Jeruzsálemet leromboló Ti- tus dicséretébe, hogyan hárítja a város vesztének felelősségét a belső konfliktusok szítóira. A saját tettei mögött álló isteni szándékot mutatja fel, miközben nem fukarkodik önnön nagyszerűségének hangsúlyozásával sem.


A monográfia második felében annak a kutatásnak eredményeit találjuk, amely az Újszövetség szemszögéből vizsgálja az ókori szerző írásait. Több térkép és táblázat segít eligazodni Júdea tartományi felosztásában, Heródes családfájában, a főpapok névsorában és működési idejében. Az evangéliumok alakjai között Josephus érzékelhető rokonszenvvel említi Keresztelő Jánost, a Jézusról írottak azonban már kevésbé egyértelműek. A gyaníthatóan középkori másolók kiegészítéseit tartalmazó hitvallással összefüggésben Mason józan mérték- tartásra int. Lukács evangéliuma és Az apostolok cselekedetei keresztyénségről alkotott képe több ponton találkozik az ókori történész filozófiai megközelítésű judaizmusával. Az összevetés új megvilágításba helyezi a Szentírás egyes fejezeteit.

A szerző azon célja, hogy hús-vér emberként ábrázolja Josephust, s lefejtse szövegéről az idő burkát, sikerrel járt. Eközben olvasóinak érdekfeszítő könyvet nyújt, és az új értelmezés lehetőségét kínálja.

 

Marjai Éva cikke a Reformátusok Lapja 2024. május 26-i (21.) számában jelent meg.