A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulón az eltelt két évtizedre egy-egy jellegzetes, értékfelmutató, hitgyarapító könyv felidézésével emlékezünk – a Kiadó segítségével.

Tartok tőle, hogy a teológiában nem járatos olvasó számára már maga a könyvcím sem könnyen érthető, s ezáltal nem is tűnhet különösen érdekes olvasmánynak. Pedig a megjelenése idején, 1998-ban nagy szenzáció volt, hogy az úgynevezett másodlagosan kanonikus bibliai könyveknek megjelent az új protestáns fordítása. Ezek azok a könyvek, amelyek benne vannak a katolikus bibliakiadásokban, de ma is hiányoznak a protestáns Biblia ószövetségi részéből.

Milyen könyvekről van itt szó? Tóbit és Judit könyve, Salamon bölcsessége, Jézus, Sírák fia könyve, Bárúk könyve, Jeremiás levele, a Makkabeusok két könyve és Dániel könyvének kimaradt részei: Zsuzsanna és a vének, illetve Bél és a sárkány. Mind-mind a Kr. e. 3–1. századok zsidóságának életéről és istenhitéről árulkodó kegyes olvasmány: Károli Gáspár vizsolyi Bibliájában még benne voltak, külön könyvcsoportként kezelve, az Ó- és Újszövetség közé kötve, és jó ideig – ha nem is a kanonikus bibliai könyvekkel azonos értékűként, de – hasznos bibliai olvasmányként kezelték őket a református hívek is.

A biblianyomtatás azonban drága dolog, ezért egyre nagyobb volt a kísértés, hogy költségtakarékossági megfontolásokból ezeket a könyveket (hiszen nem tekintették őket „szent” írásoknak!) kihagyják a bibliakiadásokból. Ehhez járult hozzá a katolikus egyház és a protestánsok között egyre jobban elmélyülő ellentét, hogy ne mondjam: ellenségeskedés az ellenreformáció korától kezdve, ami erősen rányomta a bélyegét ezekre a könyvekre, pedig szegények erről az egyháztörténelmi folyamatról már biztosan nem tehettek... A bibliatársulatok által kiadott bibliákból (miután a pápák bibliahamisításnak és eretnekségnek nevezték a bibliatársulati missziót) az 1800-as évek közepétől már főszabály szerint kimaradtak ezek a könyvek, ezért van az, hogy ma protestáns közegben magyaráznunk kell, miről is van szó, ha azt mondjuk apokrif (vagy katolikus elnevezéssel: deuterokanonikus) bibliai könyvek.

Óriási hiányt pótolt tehát annak idején a Magyar Bibliatársulat és kiadója, a Kálvin Kiadó, amikor újra a kezünkbe adta jól érthető magyar fordításban ezeket az iratokat. Az Ószövetség világának megértéséhez és az újszövetségi könyvek értelmezéséhez (az újszövetségi szentírók 327 helyen utalnak ezekre a könyvekre) nélkülözhetetlen írásokkal van dolgunk, amelyeknek újrafelfedezése minden bibliaolvasó keresztyén ember kötelessége.

 

Pecsuk Ottó