Kálvin olvasása közben
Szűcs Ferenc

Kálvin olvasása közben. Válogatott írások

„Szűcs Ferenc tanulmányai egy Kálvin-olvasó református keresztyén ember tapasztalatait, az olvasás során szerzett ismereteket osztják meg velünk. ...Ha Kálvin jó diák volt, aki egész életében tájékozódott és olvasott, akkor leginkább azt mondhatjuk (saját szavaival), hogy Krisztus iskolájának volt jó diákja. Szűcs Ferenc azonban nemcsak ebbe és nem is ezért enged betekintést Kálvin szellemi világába, hanem érzékenyen és értő módon mutatja meg számunkra a reformátor mindmáig tartó hatásának sokféle vonatkozását, lett légyen szó a mi magyar sorskérdéseinkről, a politikához való viszonyunkról, vagy arról, hogy mit gondolunk (gondoljunk!) az egyházról, de leginkább és mindenekelőtt, hogy miképpen olvashatjuk helyesen a Szentírást, és juthatunk közelebb Isten megismeréséhez. Ehhez pedig magát Kálvint is jól kell olvasnunk. Ezért a tanulmányok egy része a Kálvinnal kapcsolatos téves felfogásokat igazítja helyre, illetve bevezet azokba a gondolatokba, meghatározásokba, amelyeket csak akkor érthetünk és használhatunk jól, ha tisztán látjuk a helyüket és jelentőségüket. Ez a kötet abban segít leginkább, hogy mi is bátor, előítéletektől mentes és szabad olvasói legyünk a nagy reformátornak, és engedjük, hogy ő maga tanítson bennünket mindenekelőtt az Élet Könyvének olvasására.” (Bogárdi Szabó István)

1 500 Ft
1 275 Ft
ISBN: 9789635583355
Formátum:
A/5
Kötés:
kartonált, füles
Kiadás éve:
2016
Oldalszám:
204
Méret:
135×197 mm

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Kálvin olvasása közben


Szűcs Ferenc olvasása közben szívem szerint felemelném a telefont, és megkérdezném őt erről-arról. De persze nincs erre idő. Olvasni is alig-alig. Ki az manapság, aki veszi a fáradságot, és végigböngészi az Institutiót, hogy megkeresse, pontosan mit is értett Kálvin az úrvacsorán?

Úri huncutság ez ma már. Inkább másodkézből a magyarázat magyarázatának a magyarázatát olvassuk, amely persze mindig tévelygés. De Szűcs Ferenc annak a nemzedéknek a tagja, aki leül a karosszékbe, kezében megcsörren a papír, és olvas. Ráadásul minket is olvasásra és kérdezgetésre ösztönöz.
Ezzel a könyvvel beszélgetni kell, no meg gondolkodni rajta. A mai világ kérdéseivel ülhetünk le Kálvin mellé. Például ezzel: hogyan tudunk ma hidat verni az individuumok és közösségi identitások közötti? Hiszen mindenünnen az egyénieskedés árad, mégis soha nem látott vágy van a közösségre! Vagy: meghatározottak vagyunk? Isten egy nagy könyvbe eleve megírta, mi lesz velünk? Nyilván nem. Akkor minden csak úgy esetlegesen történik? Bármit megtehetünk? Teljesen szabadok vagyunk? Nem így van.

Bővebben


Szűcs Ferenc a végletek közötti egyensúlyra tanít genfi mesterével. Megfogja a kezünket, és bevezet a templomba, amelyben Kálvin olyan otthonos volt. Jól megfontolja, melyik bejárat az, amelyiken be kell mennünk. Körbejárjuk vele az egész teológia gyönyörűen kifaragott szent várát, és a legszebb ajtón beléphetünk vele a Titokba. Szűcs Ferenc azt mondja, ez a körbejárás, a megfelelő ajtó kiválasztása Kálvin sajátja. A reformátor elfogadja, hogy rengeteg érdekes út, sok emberi okosság vezethet el a Szentség helyére, de ő nem a mellékbejáraton szeretne bemenni, hanem a legkülönlegesebb, leggyönyörűségesebb ajtón. A Szentháromságot ugyanis lehet magyarázni, meg lehet próbálni leírni, kereshetünk rá értelmező képeket, lehet őt érthetővé tenni, de ennél sokkal értékesebb, amikor azon a nyomon járunk, ahogyan ő maga mutatja meg magát. Ez a kegyelmi kiválasztás üzenetének a lényege.
Szűcs Ferenccel azért jó együtt gondolkodni, mert nem akarja mindenáron kiegyenlíteni az egymásnak ellentmondó gondolatokat. Hagyja egymásnak feszülni azt az örök dilemmát, hogy az ember szabadsága és Isten kiválasztása együttes valósága az életnek. Ugyanakkor a szabadság oldaláról is magyaráz: Isten nem elbizonytalanítani akar, nem megfosztani, hanem örök életet adni – de nem köti magát az orrunkra. Kálvin egyfajta aranyláncot forraszt egybe szemtől szemig, és ezzel az isteni logikával juttat el minket arra a felismerésre, amelyet csak az Urat dicsőítve mondhatunk ki: eleve kiválasztott szentjei közé tartozhatunk.
Csak azt sajnálom, hogy ezt a könyvet sokan nem fogják elolvasni, mert Szűcs Ferenc latinos kultúrája már nem az övék. Aki mégis veszi a bátorságot és segítségével szeretne közelebb jutni az igazsághoz – a szabadosság és a determinizmus Szküllája és Kharübdisze között szeretne hajózni –, annak nagyon tanulságos olvasmány lesz a Kálvin olvasása közben című mű.

Fekete Ágnes

Megjelent a Reformátusok Lapja 2016. december 11-diki számában.

Kevesebb


Könyvajánló az Igazság és Élet 2017/2. számában


„Kálvin még hosszú időre marad olyan ajtó,
amelynek a kitárulásához sokféle kulcsot kell kipróbálnunk,
és aki éppen ezért sokáig maradhat kortárs beszélgetőpartnerünk.” (78)

Szűcs Ferenc könyve többszörösen is folytonos olvasmány, mert egyrészt arra ösztönöz, hogy ne úgy olvassuk Kálvint, mint aki politikus, közgazdász, jogász, hanem úgy, mint aki politikai, gazdasági, etikai kérdésekkel foglalkozó teológus (72), s akinek nyomán mindig elő kell vennünk a Szentírást, mint lectio continua-t, ahogyan Ő is tette (112, 135).

Bővebben

Újból és újból át kell gondolnunk tételeinket, amelyek istenismeretünkre, világismeretünkre és önismeretünkre vonatkoznak. Másrészt ez a könyv is folyamatos olvasás közben született, nem Kálvin műveinek letétele után, amely sűrítve summázná, hogy mi teológiájának lényege.
Éppen ellenkezőleg, lenyűgöző alapossággal és kitekintéssel, Kálvin újraolvasására és faggatására buzdít. Az összefüggések feltárásával és részletes elemzésével kedvet kelt bennünk ahhoz, hogy kezünkbe vegyük Kálvin műveit.
A könyv szerzője komoly figyelmeztetést ad minden olyan törekvéssel szemben, amely csak egyoldalúan, sajátos szempontból akarja láttatni Kálvint. Mert a nagy reformátor munkája és hatása átfogóbb volt, mint a református ortodoxia öt tételében kiábrázolt kálvinizmus (195), vagy mint a barthiánus Krisztus-központúság referenciája, vagy mint a pneumatológiai vagy ekkléziológiai Kálvin-interpretáció (78).
A szerző rendszerezi Kálvint, de nem skatulyázza be, hogy eltehetnénk, mint egy előhúzható, önigazoló zsebkálvint. Kálvinnal együtt tudja, hogy az ember saját elméje „mindig is bálványkészítő műhely volt” (Inst 1.11.8), ami a kálvini józanságot és őszinteséget kockába fagyasztaná. Ám Kálvin nem azáltal lesz időszerű, hogy idézgetjük, hanem úgy, hogy inspiráló forrásként tekintünk rá, akivel párbeszédbe elegyedünk (191). A szerző kérdez, és kortárs teológusként visszamegy a reformáció korába, hogy kibontsa Kálvin számunkra ma is releváns tanításait, beleértve a teremtésvédelmet (45, 77), vagy a világi hatalommal szembeni magatartást (177). Élővé, aktuálissá teszi Kálvint.
Górcső alá veszi azokat a sztereotípiákat, amelyeket Kálvinhoz társítunk, akár negatívakat, akár pozitívakat. Olyan fontos kérdéseket tesz fel, amelyek rámutatnak Kálvin gondolatainak eredeti üzenetére, s ezzel együtt az esetlegesen rárakódott magyarázatokra is.
Mennyiben és milyen módon vezethető vissza a nemzeti öntudat Kálvinra, ahogyan Illyés Gyula versében megfogalmazta? (16) Kálvin gazdaságetikája igazán olyan egyszerűen megalapozta a kapitalizmus szellemét, ahogyan Max Weber alapján véljük? (28) Miért gondolunk Kálvinra embertelen, szigorú vezetőként, úgy, mint akire nem volt hatással a humanizmus emberszeretete? (41) A gyülekezeten túl (ahol az egyház ismertetőjegyei teljesülnek: Isten Igéje hirdettetik és élnek a szentségekkel) valóban nem beszél Kálvin egy, egyetemes egyházról, mint nagyobb egységről? (58) Kálvin csakugyan a demokrácia atyja, ahogyan leegyszerűsítve elképzeljük, vagy inkább a hatalommegosztás hangsúlyozásán keresztül járult hozzá mai államformákhoz? (64–66) Tényleg olyan, mindenre kiterjedő determinizmust hirdetett az eleve elrendelésben, amely a modern kor filozófiai vagy természettudományos vitáiban is előtérbe kerül, vagy sokkal inkább a megigazulástanból fakadó következménnyel van itt dolgunk? (101) Miért nem a Róm 8,30 klasszikus felosztása sorrendjében tárgyalta az üdvrendet az Insitutioban? (54, 111) Van-e olyan Kálvinhoz visszavezethető kettős predestináció, ahol egy bűnös ember sem kárhozik el? (119)
A könyv átívelő motívumokkal, témák szerint veszi sorra azokat a kérdéseket, amely a szerző tollából évek alatt kerültek papírra, akár önálló téziseket tartalmazó tudományos cikkek, akár népszerűsítő előadások formájában. Ebből következően a tanulmányok nem csak Kálvin gondolatainak visszhangját, hanem azoknak az időszakoknak a lenyomatát is hordozzák, amelyekben az írások születtek. Nagyon fontos értéke a könyvnek, hogy nem kerüli el a kényes kérdéseket, sőt azzal a világos józansággal és őszinteséggel tárgyalja azokat, amire éppen a mai, sokszor udvariaskodó, mellébeszélő köz- és egyházi életünkben nagy szükségünk lenne.
Azzal, hogy a szerző magát szerényen „Kálvin egyik olvasójának” tartja (10), immár olyan minősített jelzővé tette a „Kálvin olvasója” kifejezést, amely a „kálvinista eszmék hirdetője”, a „kálvinista lelkész”, a „Kálvin magyarázója”, vagy a „Kálvin követője” sokszor polemikus méltóságjelzőkön túl alázatra int bennünket.
A szerző jellemző módon, egy kiérlelt képben foglalja össze Kálvin korának kontextusát, amely Isten munkájának impozáns, gótikus színtere és a magára találó humanista ember határán helyezkedik el.
„A gótika, párhuzamosan a skolasztikus teológiával, a Deus semper maior jelszavának jegyében az ember parányi voltának hangsúlyozásával emeli ki Isten nagyságát. A gótikus katedrálisok égbe törő boltívei a belépő számára azt az érzést sugallják: nagy az Isten, és te parányi teremtény vagy, ember. A szinte testetlen szobrok égbe mutató felkiáltójelként emlékeztetnek arra, hogy nem a földi siralomvölgy, hanem az ég az igazi hazánk. Ezzel szemben a humanizmus emberképét emblematikusan fejezi ki Michelangelo Ádám teremtése című freskója a Sixtus-kápolnában. A kép értelmezésére azért is fontos figyelnünk, mert a két, egymás felé mutató ujj mai felfogásunkban inkább az istenkeresés, a felé való vágyódás kifejeződéseként szerepel. Úgy hiszem, a reneszánsz üzenete ennek épp az ellenkezője. Túl azon, hogy az emberarcú Isten ábrázolása maga is szokatlan és szinte egyedülálló a művészettörténetben, éppen azt fejezi ki, hogy az erőtől duzzadó Ádám már nincs többé az Isten kezében. Ujjaik már össze sem érnek. Az ember, mint a »teremtés szabadon engedettje«, az alkotótól független úton indul el, hisz elég erős ahhoz, hogy a saját életét élje, s a saját harcát maga vívja meg.” (42) E két szellemtörténeti áramlat határán élt és alkotott Kálvin, emberként lépve a katedrálisba.
A könyvbemutatón a szerző arról is szólt, hogy 2012-ben Budapesten a templommal szemben felállított Kálvin-szobor elhelyezése elhibázott, „mert Kálvin teljes mértékben az egyházban élt, és innen, az egyházból tekintett a világra”,  nem pedig fordítva. Arról van szó, hogy a református hívőnek Istennel való kapcsolatából fakad a társadalmi felelősségvállalása, és nem pedig a társadalmi viszonyok határozzák meg istenképét. Abból a szempontból is suta a szobor szimbolikus helye, hogy nem a főbejárattal szemben áll, hanem az oldalfal vonalában. A könyvben gyakran visszatérő motívum, (32, 42, 51, 53, 55, 56, 107, 111), hogy Kálvin a gyönyörű katedrálisba – Isten tiszteletére – nem a hátsó bejáraton lép be, amelyen keresztül az ember saját erejéből igyekszik az üdvösség felé, hanem „Is-ten dicsőségének és szabad döntésének királyi” főbejáratán (32).
Szűcs Ferenc is a főbejáratra mutat, és úgy érzem, arra biztat mindannyiunkat, hogy a túlságosan emberközpontú, szövevényes, kapcsolatokat és magatartásokat elemző, boldogságot és boldogtalanságot, örömet és szomorúságot relativizáló társadalmi viszonyokban és kommunikációs technikákban elvesző ember szálljon ki egy kicsit a theatrum gloriae hominum-ból (77), a főbejáraton lépjen be a katedrálisba, és így a mindenséggel együtt dicsőítsük Istent, hogy majd emberként is meg-találjuk helyünket.

Dr. Kodácsy Tamás (Dunakeszi)

 

Kevesebb

Szakkönyv

Az oldal sütiket használ a felhasználóélmény javításának érdekében!

Fogadja el a teljes körű működéshez! Bővebben

Elfogadom

Cookie – A felhasználók nyomonkövetése az interneten

Az internetes “szörfölés” során a felhasználók által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások felhasználásával próbálnak minél több és minél pontosabb információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról, érdeklődési körükről. Az említett lehetőségek között – alkalmazásuk gyakoriságát tekintve – előkelő helyet foglalnak el az ún. sütik (cookie) és a webjelzők (web beacon). Az internetes cookie-k alkalmazása számos jogi és etikai kérdést vet fel, ugyanis személyes adatnak tekintendő, mivel a felhasználó pontosabb azonosítására ad lehetőséget, mint a szélesebb körben ismert IP cím.

Süti (cookie)

A süti a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére. A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története. Mivel a sütik egyfajta címkeként működnek, melyekkel a weboldal felismerheti az oldalra visszatérő látogatót, alkalmazásukkal az adott oldalon érvényes felhasználónév, jelszó is tárolható. Amennyiben a honlaplátogatás során a felhasználó böngészője visszaküldi a merevlemezre korábban elmentett cookie-t, az azt küldő szolgáltató összekapcsolhatja az aktuális látogatást a korábbiakkal, azonban mivel a cookie-k a domain-hez kötődnek, erre kizárólag saját tartalma tekintetében képes. A sütik önmagukban a felhasználó azonosítására nem képesek, kizárólag a látogató számítógépének felismerésére alkalmasak.

Érvényességi idejük és származásuk alapján többféle sütit különböztethetünk meg:

Ideiglenes vagy munkamenet (sesssion) cookie

A munkamenet sütik érvényességi ideje kizárólag a felhasználó aktuális munkamenetére korlátozódik, céljuk az adatvesztés megakadályozása (például egy hosszabb űrlap kitöltése során). A munkamenet végeztével, illetve a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a látogató számítógépéről.

Állandó vagy mentett cookie

Az állandó cookie-k érvényességi ideje napokban, hetekben, hónapokban vagy években kerül meghatározásra. Az érvényességi ideig a mentett sütik a felhasználó számítógépének merevlemezén tárolódnak, azonban az előre meghatározott határidők lejárta előtt a felhasználó törölheti őket.

Belső és külső cookie-k

Amennyiben a meglátogatott honlap webszervere telepíti a felhasználó számítógépére a sütit, belső cookie-ról beszélhetünk, míg ha a cookie forrása külső szolgáltató által az érintett honlapba befűzött kód, külső sütiről van szó.

Cookie beállítások

A felhasználó saját internet böngészőjében letilthatja vagy engedélyezheti a cookie-k telepítését számítógépére, azonban fontos tudni, hogy valamennyi süti elutasítása ugyan segítheti személyes adataink védelmét, azonban egyes weboldalak használhatóságát korlátozhatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az egyszerű böngészéshez cookie használata, engedélyezése nem szükséges. A sütik engedélyezését vagy letiltását általában az internet böngészők Eszközök/Beállítások menüjében az Adatvédelem beállításai alatt, a cookie vagy süti menüpontokban végezheti el a felhasználó.

A látogató számítógépe merevlemezére korábban már telepített sütiket, azok érvényességi idejének lejártát megelőzően törölheti. A törlésre többnyire az internet böngésző Eszközök/Beállítások menüjében az Előzmények terület Törlés menüpontjában van lehetőség.

Fontos megjegyezni, hogy a számítógép merevlemezén elhelyezett valamennyi cookie törlése egyes weblapok helytelen működését okozhatja.

Webjelző (web beacon, web bug)

A webjelzőt webes irányjelzőnek, pixel tag-nek, web bug-nak, azaz webhibának, átlátszósága miatt tiszta (clear) GIF-nek, valamint elektronikus lenyomatoknak, web beacon-nek is nevezik. A webjelző a weboldalon elhelyezett, általában egy 1×1 pixel méretű kép, mely a honlap része, azonban mérete és átlátszósága miatt gyakorlatilag észrevehetetlen. A webjelzők gyakran a sütikkel együttesen kerülnek alkalmazásra, használatukkal mérhetők és követhetők a felhasználók által a honlapon végzett műveletek, a látogatók statisztikái. A web beacon-ök a felhasználó számítógépén képesek felismerni bizonyos típusú információkat, például a webjelzőt tartalmazó oldal megnevezését, a telepített cookie-kat, az érintett oldal megtekintésének dátumát és időpontját. Amennyiben sütikhez kapcsolódó webjelzők kerülnek elhelyezésre a weboldalon, a felhasználó böngészőjében a cookie-k fogadásának letiltásával megakadályozhatja, hogy a webjelzők nyomon kövessék a weblapon végrehajtott műveleteit.

Süti és webjelző kontra adatvédelem

A sütik és webjelzők adatvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy segítségükkel a felhasználók internetes tevékenysége nyomon követhető, róluk pontos profil készíthető. Nem túlzás, hogy sokszor a hirdető, a szolgáltató jobban ismeri a látogatót, mint ő saját magát. A cookie-k körültekintő alkalmazása, és az arról szóló megfelelő tájékoztatás a szolgáltató felelőssége, azonban a felhasználók az alapvető elővigyázatossági intézkedések megtételével minimálisra csökkenthetik a nem kívánt adatgyűjtés kockázatát.

Go to top

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója