– Keresztény emberként szeretnénk, ha felnyílna a szemünk arra, hogy Isten kiket hív el vezetőnek akár a gyülekezeteinkben, akár nagyobb egyházi szinteken. Másfelől, jól tesszük, ha felmérjük, kinek milyen képességei vannak, ki mit tett le az asztalra, mennyire hiteles. Hogy lehet mindezt egyszerre érvényesíteni?
– Számomra ez a két szempont két külön szinten mozog. Amikor valaki szolgálatot vállal, fontos, hogy a közösség ismeri, látja az erősségeit, a gyengéit, a képességeit, a gyümölcseit, a múltját, és ez alapján bíz rá felelősséget. Ez arról szól, hogy most mit látunk és kit bízunk meg. A Jákób elhívását és életútját vizsgáló bibliatanulmány viszont mélyebb szintről akarja megragadni a kiválasztás kérdését. A vezetővé válás mély formálódás és folyamat, amitől persze nem független, hogy hová jutottunk eddig az életünkben. A kérdés tehát az, hogy mire figyeljünk. Mivel ez a tanulmány az ifjúság évében készült, azon gondolkodtam sokat – szembesülve a saját szívemmel is –, hogy egy idősebb generáció tagjaként hogyan tekintek a fiatalabbakra vagy a saját életemet nézve is hogyan gondolom át, hogy Isten min keresztül szólít meg, hív el, formál. Tehát nemcsak azt veszem figyelembe, hogy hol tartanak vagy tartok most, hanem hogy mi lehet Isten terve a jövőre nézve.
–Jákób maga is botrányos figura, akiből Isten vezetőt formál, miközben jó értelemben véve megtöri. Látjuk, hogy hosszú utat járt be. Hogy tudunk jól állni a fiatalok mellé: számolva azzal, hogy a jövő vezetője nem máról holnapra érlelődik ki, ugyanakkor megadva nekik mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy egy nap akár vezetőkké lehessenek?
– Elsősorban a saját magam belső érzéseire tekintek: nagyon könnyen tudok ítélkező lenni. Ha valaki szétesett, megbízhatatlan, nem tud fókuszálni, nem kitartó vagy állhatatos, akkor könnyebben legyintek rá. Ám ahogy végigdolgoztam Jákób életét újra, felismertem, hogy sokkal nagyobb türelemmel, nagylelkűséggel és kegyelemmel kell lennem, lennünk a következő generáció iránt, mert Isten felfoghatatlanabb módon munkálkodik, mint azt mi gondoljuk. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell melléjük állni, kihívásokat adni, inteni, tanítványozni, nem kell nemeket mondani, amikor nagyon mennének előre, de még azt látja róluk egy idősebb vezető, hogy nem ott tartanak. Kell tudni szeretettel szembesíteni, ki kell tudni mondani, hogy nagyon tehetséges vagy, erős képességeid vannak, de a jellemedben ezen meg ezen a ponton súlyos problémák vannak, nem tudsz még beállni oda, ahova szeretnél. Csakhogy e mellé odatenném azt a felszabadító szemléletet is, hogy Isten szuverén módon dönt és hív el embereket. Ez bennünket, idősebb vezetőket hív a saját életünkre való rátekintésre, annak a meglátására is, hogy mi is csak kegyelemből vagyunk, akik és ahol vagyunk, és mi mindenen vezetett és formált Isten bennünket is.
(...)
A szerzővel Jakus Ágnes beszélgetett. A 2026. május 26-án megjelent cikk teljes szövege a Parókia Portálon olvasható.
