Visky András új regénye egyszerre folytatása és elozménye a Kitelepítésnek. A történelem észrevétlenül elszabadul, tör-zúz, mint egy orjöngo vad, barátságokat, szerelmeket tapos el, tudatlan gyermekeket csapkod a kofalakhoz. Vajon hogyan lehetne megállítani? Az ember fegyvertelen, gyönge és ügyetlen, s ha a ragadozó letépi róla a ruhát is, szégyenkezik, amíg él. Kivéve, ha nem bír semmivel, s meztelenül, teljesen átlátszóan áll az útjába: ez vagyok, rajtam kívül senki sincs, aki ki tudná mondani a szabadság és az emberi méltóság legtisztább mondatait. Beszélni sem kell, elég fölegyenesedni és elé állni. Az Illegalisták szereploi valamennyien valóságos személyek, de a legvalóságosabbá az elbeszélés teszi oket. Semmivel sem bírunk, csak a történetünkkel, visszhangozza a trilógia második könyve az elsot. Ne rémüljünk meg, ha a folytatást olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az ötvenes évek szelleme itt van velünk. Már csak azért sem, mert az emberi méltóság megóvása mindig adott lehetoség, a szabadságnak az ember számára nincs más alternatívája. Szabad ember az, aki nem okoz másoknak szenvedést. A legjobb védekezés a feltámadás.
