Tablót készített a Budapest-Fasori Református Egyházközség temploma felszentelésének 100. évfordulója alkalmából – egy tablót könyv formájában. Ahogy lapozni kezdi az olvasó a Bizonyságok fellege, 100 év – 100 érv című, száz bizonyságtételt tartalmazó kötetet, emberi arcok, személyiségek, sorsok rajzolódnak ki a vallomások fellegéből.

A könyv címét a Zsidókhoz írt levél 12,1 ihlette: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” A fasoriak a Bibliához kívántak ragaszkodni. „Hálát adunk gyülekezetünk­ért, ahová sok bizonyságtévő jár, akik találkoztak Jézus Krisztussal, és erről bátran vallanak” – fogalmaz előszavában Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztor.

Száz arc a százéves fasori református templom padjaiból. Lehetett volna másik száz is. Fiatalok és idősek, egyedülállók és nagycsaládosok, csendesek és hangosabbak, akik nagyon különbözőek, és mégis egy úton járnak. Akiket nem köt össze semmilyen rokoni szál, mégis testvérként tekintenek egymásra. E könyv szereplői és írói hívő református keresztyénként mindannyian arról vallanak, hogy miként találtak rá Istenre. A hit valóságáról. Azt mesélik el, hogy az Úr hogyan szólította meg őket, hogyan hallgatta meg imádságaikat. Mikor vetette el az első igemagvat a szívükbe, hány kanyart tettek megtérésükig, miként ismerték fel a bűneiket, hogyan leltek békére és otthonra a fasori gyülekezetben. Milyen csodákat éltek át. És végül a legfontosabb: hogyan értették meg, hogy életük problémáira csak egyvalaki adhat megoldást: Jézus, aki szerető Isten, aki az út, az igazság és az örök élet. Megható megismerni ezeket a rövid élettörténeteket, hogy ki mit tart fontosnak megemlíteni, és jó megfigyelni, hogy a legtöbb mondat nem is a küzdelmekről, az útkeresésről szól, hanem a háláról.

A könyv minden betűje, szava, gondolata Istent dicsőíti, neki mond köszönetet, őrá mutat. Száz boldog arcból áll ez a mennyei bizonyságfelhő, ez az egyszerű és mégis oly színes fasori tabló, a gyönyörű szecessziós templom felépülésének 100. évfordulóján „lefényképez­ve”, de ha sorban elolvassuk a bizonyságtételeket, valójában egyetlen képmás jelenik meg előttünk egyre élesebben. A kö­tet végére a sok arc eltűnik, és egy marad helyettük: Jé­zus Krisztusé.

A Szabó Zsolt által szerkesztett tablókötet nemcsak tartalmában, hanem a templomtervező Árkay Aladár építész rajzaival és a bizonyságtevők portréfotóival díszítve külcsínében is igazi kincset jelent.

Devich Márton
Reformátusok Lapja 2013/38. szám