Kálvinista Szemle, 2013/3. szám

A cím olvastán és a könyvborító láttán a könyvet kézbe vevő érdeklődő első benyomása az, hogy himnológiai tárgyú tartalommal találja magát szemben, ha belelapoz. Így is van, ám még sincs teljesen így: szerteágazóbb, a gyakorlati teológia több diszciplináját és a pszichológia felségterületét érintő, sokkal komplexebb munkával ismerkedhet meg.

Kis Médea átdolgozott doktori értekezésében a címe második eleme is hangsúlyossá válik: Isten dicsőítése a teljesen nyilvánvaló, ám mára egyre inkább kuriózummá váló éneklésen túl akkor teljesedik ki, ha az élettel való dicsőítése is megvalósul.

Munkája elején az istendicsőítés fogalmát ekképpen rögzíti: „Isten hangjára válaszoló emberi hang, Isten orcájára tekintő emberi arc, Istenre mutató életstílus. Az a hajlandóság pedig, amit ennek érdekében megvalósít a református gyökereivel e világban felnövekvő keresztyén ember: a református spiritualitás. Odafordulás Isten felé, készség a válaszra, hitelesség az emberek előtt. Isten iránti attitűd és egyéni sajátosságok folyamatosan harmonizáló együttese, melyek emberi közösségben – szeretetkapcsolatban, családban, gyülekezetben, nemzetben, nemzetközösségekben – fejlődnek ki és értelmezhetőek.”

A szerző szerint tehát a dicsőítés megjelenési formája az engedelmes élet. A megvalósításán fáradozó, ezért önmagán dolgozó keresztyén a könyv forgatásával bizonyára nem kerülheti el, amit a szerző óhajként és bátorításként megfogalmaz a majdani olvasó irányába, azaz: „…gondoljon újra már lezártnak tekintett kérdéseket, és nézzen szembe ezúton felismert dilemmákkal”.

S ha így történik, a rendkívül gazdag, túlnyomórészt magyar és német nyelvű – különböző teológiai diszciplínákba tartozó és pszichológiai szakirodalmat (s azon túl akár esszéisztikus írásokat, szociológiai, néprajzi tanulmányokat) felvonultató munka elérte a célját: forrhat bennünk a sok új ismeret, és segíthet azt is megmutatni: hol tart református spiritualitásunk, mit miért teszünk, avagy nincsenek-e esetleg a forrásaink eldugulva.

A. Kis Béla