Kérdések sorát teszi fel a szerző, Robert N. Wennberg a hit, kételkedés, reménykedés, keresztyén élet, Isten jelenléte témakörben azoknak a „reflexióknak” az elején, amelyekben igyekszik is rendre megválaszolni őket. A könnyen kezelhető, a személyes jelleget sem nélkülöző, „falatnyi” részletek végén pedig újabb kérdéseket helyez el a kérdések továbbgondolásához.

„A kételkedők olyan hívők, akik a keresztyén hagyományokon belül küzdenek a hitükkel” – állítja a szerző. Jellemző rájuk, hogy „bizonytalanok azzal a hittel kapcsolatban, ami nem idegen tőlük, és ami felé elköteleződtek, és meg szeretnék tudni, hogy valódi-e ez a hit.” Elsősorban nekik szól ez a könyv, „akiknek a hite jelenleg is pengeélen táncol”, továbbá hasznos olvasmány lehet azoknak is, akik szeretnék megérteni kétkedő testvéreiket. (A hagyományon kívül levő szkeptikusok és keresők nem képezik – divatos szóval – célközönségét ennek a munkának.)

A könyv nem keresztyén apologetika (bár az amerikai szerző éveken át tanított apologetikát), sem nem pszichológiai tanácsadás. Az olvasóban egy hozzávetőlegesen egészséges pszichét feltételez (depressziótól menteset, mert akkor már orvosi oka lehet a hitbeli bizonytalankodásnak). Olyanoknak íródott, akik úgy érzik, Isten távol van tőlük, nem érzik jelenlétét az életükben – hiszen vannak (lehetnek) különböző hosszúságú időszakok a hívők életében is, amikor sok mindent megkérdőjeleznek (akár Isten valós létezését is).

A hívő életének embert próbáló szakaszai közé tartozik „a lélek sötét éjszakája”. A kifejezés Keresztes Szent Jánostól származik, aki úgy vélte, hogy a sötét éjszaka is Isten műve. A lélek ilyenkor megtisztul sok bűntől, az „éjszaka” összetöri a felsőbbrendűség érzetét, gátat szab a lelki gőgnek. „Ha van valami, ami alázatra nevel, akkor a lélek sötét éjszakája az” – teszi hozzá saját tapasztalatát a szerző.

És ha sikerült magunkat átvergődnünk „a lélek sötét éjszakáján” és felül tudtunk kerekedni a kételyeinken, lelkileg megerősödve kerülhetünk ki a hit fejlődési útjának ebből az állomásából, hiszen: „...lehetséges időben visszanyúlni és keresztyén utunk kételytől elsötétült időszakain elgondolkodni, és olyan fontos észrevételeket tenni, amelyek előnyösen fordíthatók mostani hitéletünk javára.”

A. Kis Béla