Reformátusok Lapja 2012/45. szám

A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulón az eltelt két évtizedre egy-egy jellegzetes, értékfelmutató, hitgyarapító könyv felidézésével emlékezünk – a Kiadó segítségével.

Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor imádságainak gyűjteményét adta kézbe a Kálvin Kiadó. Egyházunkban nagy történelmi hagyománya van az imagyűjtemények közreadásának, és e mindennapi használatra szánt könyvecskék jelentősége szinte felmérhetetlen. Különösen igaz ez olyan nyomorúságos történelmi időkben, amikor a Biblia mellett az énekeskönyv és az imakönyv szolgáltatta a lelki táplálékot az üldöztetések, lehetetlen körülmények, egyéni és közösségi próbatételek között lévő református keresztyén gyülekezetnek és embernek. Így nyitjuk ki mi magunk is nagyszüleinktől vagy még régebbről örökölt imakönyveinket, hogy adott élethelyzetünkben szavakba öntsük lelkünk fohászait. Sajnos az Incze Gábor (1898–1966) által elkezdett kutatást senki sem folytatta. A tudós lelkipásztor 1931-ben megjelent könyvében a 16–17. századi magyar református imádság forrásait, példáit és jelentőségét vizsgálta meg, de beláthatjuk, hogy a téma sokkal nagyobb figyelmet igényelne.

Hajdú Zoltán Levente könyve folytatja a nagy elődök példáját, és hozzájuk hasonlóan egyedi hangjával gazdagítja a vele együtt imádkozó kortársakat. A kiadvány valóban gyűjtemény, hiszen a szerző a Reformátusok Lapjában rendszeresen megjelent imádságaiból válogatta össze kötetét. Mondhatnánk azt is, hogy az élet szerkesztette a művet. Témáit tekintve nem klasszikus imádságoskönyvről van szó, hiszen az imádságcsoportokat tömörítő főcímek az utólagos szerkesztés alkalmával fogalmazódhattak meg. A verses formába szedett fohászok az Úristennel, a Bibliával, az Anyaszentegyházzal együtt élő, érzékeny emberi lélek mélyről feltörő reflexiói, amelyek konkrét kiváltó oka vagy motívuma természetesen rejtve marad az olvasó számára. Az imádságokat olvasó, azok felett elgondolkodó útitárs elmélyedve indul el a szerzővel a bibliai gondolatok, utalások felfedezésének izgalmas útján, hogy egy-egy szentírási szakasz hogyan húzódik meg jelzés nélkül néhány szó vagy sor mögött. Az előszót író Steinbach József dunántúli püspökkel együtt mondhatjuk, hogy magaslatokra vezető ösvényre hív a gyűjtemény.

A kezünkben tartott kötet mutatja, hogy az imádságnak több formája is lehet. Itt inkább az egyén elcsendesedéséről van szó, ahogyan az egyes szám első személy néhány helytől eltekintve végig meghatározza a fohászokat. A könyv kivitelezése igényes és ötletes, hiszen a csengersimai református templom kazettái alapján készített, stilizált illusztráció végig figyelmeztet: hitfolyamatban emeljük ma lelkünket az Úrhoz.

Pap Ferenc