A http://meseutca.hu/ internetes oldalon jelent meg Pompor Zoltán ismertetője legújabb ifjúsági regényünkről

A kamaszkor az az időszak, amikor a korábban istenített szülők helyét új példaképek veszik át. A gyermekszobából kamaszbarlang lesz poszterekkel, újságkivágásokkal – a fiatal pedig felkészül, hogy megvívja a felnőtté változás életre szóló nagy csatáját. Szerencsés esetben az elérhetetlen idolok mellé kézzelfogható segítőtársat is kap az ifjú: mondjuk Ronaldinho mellé egy olyan felnőttet, aki lenyűgözően tud dekázni, és példát tud mutatni nemcsak a fociban, de az élet más területein is.

Kárpáti Kristóf (Dinyó) imádja a focit. Minden nap, tanítás után kijár a templomkertbe falazni (értsd: a falhoz rugdalja a labdát), hol egyedül, hol barátaival kergeti a bőrt, amíg az öreg Bordás elő nem jön, hogy hazazavarja őket. A templomkert nem ideális megoldás, valójában a focipályán kellene szaladgálniuk, de a bivalyosi stadion gyepét benőtte a dudva, birkalegelő lett belőle, a nagy időknek tanúi pedig a kocsmában üldögélnek és sztorizgatnak az egykorvolt sikerekről.

A langyos állóvizet a fiatal lelkész, Borostyán Bernát érkezése zavarja fel. Dinyót első pillantásra magával ragadja Bernát tiszteletes tudása, amely paptól szokatlan módon nem teológiai irányú: „Odapasszoltam a papformának, aki jobb külivel felvette, majd egyet jobbal, egyet ballal emelgetni kezdett úgy, hogy a labda csak húsz-harminc centire hagyta el a lábát, és még a bőröndjét sem tette le.” Kristóf elragadtatása egészen elképesztő tettre sarkallja a fiút: egy új korszak kezdetét látja a tiszteletes érkezésében, ezért úgy dönt, hogy naplóírásba kezd!

Az első személyben elmesélt történet sok ismerős motívumból építkezik, a legtöbb sport témájú könyvhöz hasonlóan (pld. Eduard Báz A csodacsapat; Joachim Masannek A vad focibanda) itt is kulcsszerepet kap az edző, aki a tehetséges fiatalokból sikeres, értékeiket jól látó, a másikért is küzdeni tudó közösséget formál. Amitől Kármán Tibor könyve különleges, az a magyar falusi környezet (nagyon valóságos, nagyon átélhető) és a cselekményt mindvégig átszövő vallásos szál.

Veszélye a fociról szóló nevelési-nevelődési történeteknek, hogy didaktikussá válnak. A vallásos ifjúsági irodalom szerzői ugyancsak ritkán tudják elkerülni a tanító szándékot. Kármán Tibor azzal, hogy Dinyóval mesélteti el a történetet, sikeresen kikerüli ezeket a csapdákat. A szövegben megszólaló kamaszhang és a hol vicces, hol tragikus történetek hitelesek, céljuk a tanítás helyett egy folyamatnak a bemutatása, amely Bernát tiszteletes és a fiúk közös erőfeszítéseinek köszönhetően eredményhez is vezet: a srácok viselkedésében, hozzáállásában történt változások hatására úgy válnak közösséggé, hogy mindeközben magukat is jobban megismerik.

A könyv nemcsak a fociszerető olvasót sodorja magával. A szerethető karaktereken túl az érzelmek és az emberi kapcsolatok őszinte ábrázolása, illetve a szöveg fitalos nyelvi regisztere igazi kamaszolvasmánnyá teszi a könyvet. Baranyai András ötletes illusztráció, apró gegjei pedig sikeresen támogatják meg a napló-illúziót.

Pompor Zoltán