Az első keresztyének vallása
Theissen, Gerd

Az első keresztyének vallása

Az őskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása

Az őskeresztyénség hitének dinamikája az élet dinamikájában gyökerezett. Gerd Theissen bemutatja azt, ami az első keresztyének legbelsőbb mozgatórugója volt. A szerző két célt kíván elérni: megvizsgálja az őskeresztyének életét és feltárja teológiai meggyőződésüket, áttekintve a szemiotikai, pszichológiai és történeti összefüggéseket.

2 300 Ft
1 955 Ft
ISBN: 9633008999
Fordító:
Szabó Csaba
Formátum:
B/5
Méret:
168×238 mm
Kötés:
kartonált
Oldalszám:
416
Kiadás éve:
2001

Az első keresztyének vallása


Reformátusok Lapja 2012/48. szám

A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulón az eltelt két évtizedre egy-egy jellegzetes, értékfelmutató, hitgyarapító könyv felidézésével emlékezünk – a Kiadó segítségével.

Az utóbbi évtizedekben egyre többször hallani olyan vélekedéseket, hogy a 20–21. századi Európában az elvilágiasodás következtében egyre-másra megjelenő vallási és ideológiai eszmék piacán a keresztyénségnek szívós küzdelmet kell folytatnia azért, hogy e szellemi piac egyik szereplőjeként talpon tudjon maradni, és kínálatával képes legyen érdemleges vevőkört megnyerni magának.

Nagyszerű feladatra vállalkozik Gerd Theissen, a Heidelbergi Egyetem újszövetséges professzora, amikor rávezeti hívő és nem hívő olvasóit, hogy a keresztyénség nem vásári kínálat egy szellemi piac egyre hátrébb szoruló és már-már alig észrevehető, rozoga sátrában, hanem magasan e fölé emelkedő, csodálatos katedrális, amely nem kövekből, hanem – ahogy ő fogalmazza – különböző természetű jelekből épült, amelyet emberek építettek „dicsőítő- és hálaénekként, mert átélték, hogy egy transzcendens valóság tört be az életükbe”.

Bővebben

Könyve úttörő jellegű tehát, amennyiben nem egy körülhatárolt olvasótábort szólít meg, hanem mindenkit, és – ahogy a könyv fülszövege fogalmaz – az őskeresztyének életét és gondolkodásmódját azok számára is hozzáférhetővé teszi, akik a keresztyén világfelfogástól távol állnak, nem rejtve véka alá ugyanakkor, hogy ő maga azok közé tartozik, akik az említett katedrálisban prédikálnak és imádkoznak is.

E szempontoknak megfelelően hangsúlyozott és elfogulatlan tárgyilagossággal dolgozza fel a szerző az őskeresztyénség életét, az adott műfajon belül egyedülálló, új módszert kialakítva. A könyv a bibliai vallástörténet kategóriájába sorolható, de éppen a tárgyilagosság követelményének felel meg, hogy kiindulópontja egy általános vallástörténeti definíció, amely szerint „a vallás olyan kulturális jelrendszer, amely azt ígéri, hogy megfelelve egy végső valóságnak, megnyerhető az élet”. Ezt a meghatározást alkalmazza azután az őskeresztyénség leírására, hitvilágának, etikájának és kultuszának elemzésével kimutatva, hogy milyen mélyen gyökerezik a keresztyénség a zsidó vallásban, ugyanakkor hol, miért és miként válik külön tőle, lép tovább és válik világtörténelmet alakító tényezővé.

Ez az izgalmas, szellemi kalandtúrát kínáló könyv azért őrzi időszerűségét, mert az őskeresztyénség sokoldalú elemzése révén a keresztyénség változó történelmi korok között is maradandó értékeit tárja fel, a múltról számol be, de a jelenről szól. Aki végigolvassa érdekfeszítő oldalait, abban bizonyára felébred az érdeklődés Gerd Theissen többi, magyarul is hozzáférhető könyve iránt.

Szabó Csaba

Kevesebb


Igazság és Élet 2012/4. szám


Gerd Theissen – lelkész, teológiai tanár – célja, hogy interpretálja az őskeresztyénség hitét, ethoszát, és rítusát. Tizenhárom fejezeten keresztül próbálja bemutatni azt a világot, amelyben az első keresztyének éltek, és azt, hogy idővel miként fejlődött ki a keresztyénség a zsidóságból, illetve hogyan vált aztán autonóm vallássá.

Bővebben

Első rész: „Az őskeresztyén vallás elméletének programja” címet viseli, melyben a szerző definiálja a „vallás” fogalmát. Szerinte a vallás, nem más, mint „egy olyan kulturális jelrendszer, mely azt ígéri, hogy megfelelve egy végső valóságnak, megnyerhető az élet.” (17.o.) E jelrendszer: a mítosz, a rítus és az ethosz formáiból áll össze. Az őskeresztyén vallás alapjai, a zsidó vallás két alapaxiómájában – a monoteizmusban és a szövetségi nomizmusban – keresendők, azonban ezek némiképp megváltoznak: a) monoteizmusnál megjelenik a Megváltóban való hit alapaxiómája; b) szövetségi nomizmus esetében, az egyetemes Megváltó hite kiterjed minden emberre. (23.o.) Emellett a régi rítusok helyébe – körülmetélkedés – újak lépnek – keresztelés és úrvacsora –, melyek aztán teljes mértékben szegregálják a két vallást egymástól.

Második rész: „A történeti Jézus szerepe az őskeresztyénség kialakulásában. A zsidó vallás jézusi revizálása.” Az őskeresztyén vallás jelrendszerének középpontjában a mítosz és a történelem kapcsolata áll. Mindkettő fontos és szétválaszthatatlan. Theissen szerint már a történeti Jézus életét is egy mítosz határozta meg. Tudniillik, Jézus egy végidő-mítoszt historizált. Ugyanez érvényes a „kerügmatikus Krisztusra”, aki Húsvét után, nem csupán egy mitikus alakot reprezentál. (44.o.) A szerző állítása szerint Jézus etikája a zsidóságban gyökerezik (Tóra), de kiegészíti azt (kiengesztelés, megbocsátás, elfogadás). Ezáltal valami újat hoz (Hegyi Beszéd). (52.o.)

Harmadik rész: „Miként kerül sor Jézus megistenítésére? A zsidó vallás transzformációja a Húsvét utáni Krisztus-hitben.” Az első keresztyének Jézust állították a vallási jelrendszer középpontjába. Ezzel kezdődött meg a keresztyénség és a zsidóság közti különbség megalapozása: Isten- központúságból Krisztus- központúság. (66. o.) A húsvéti esemény által, – mely sokak számára kudarcot jelentett, a Messiási váradalom „elmaradása” miatt – Jézus felmagasztaltatásának lehetünk tanúi. A „vereségben” a győzelem, a „lealacsonyodásban” pedig a felmagasztaltatás figyelhető meg (70. o.). Ennek összefoglalója a Krisztus-himnusz (Fil 2,6−11). Jézus hatalma nagyobb minden földi hatalomnál, még a császárokénál is, akik az antik kor isteneinek számítottak (császárkultusz) (83.o.).

Negyedik rész: „Az őskeresztyén ethosz két alapértéke: felebaráti szeretet és státusfeladás.” Habár a felebaráti szeretetről már az Ószövetségben is olvashatunk (szentségi törvény), de Jézus ennek kereteit kiszélesíti: az ellenség (Mt 5,43kk), és az idegenek (pl. irgalmas samaritánus), illetve a bűnösök szeretetévé (Lk 7,36kk). Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy Jézus követése, akár a hozzátartozók iránti szeretet megtagadásával is járhat (Lk 14,26) (100.o.). Theissen arról is szól, hogy ez a Krisztus-követés a státuszfeladással is jár. Mindehhez pedig alázatra van szükség (Mt 23,11). Ebben maga Jézus Krisztus jár előttünk példaként, aki megüresítette magát a kereszthalálig. (114.o.)

Ötödik rész: „A hatalomhoz és a tulajdonhoz való viszony az őskeresztyénségben.” Abban a korban, ahol az uralkodók, „isten fiaknak” számítottak, Jézus, igehirdetései által, egy más értéket mutat fel. Isten „basileiaról” szól, ahol az Őt követőknek kiváltságos szerepük lesz (124.o.). Az őskeresztyénség megjelenésével a pogány világban értékváltás következett be: könyörületesség; kölcsönös segítségnyújtás megjelenése, arisztokratikus körökbe; irgalmasság. (Antiokhiai gyülekezet kollektája a jeruzsálemi gyülekezet számára) (134.o.).

Hatodik rész: „A bölcsességhez és szentséghez való viszony az őskeresztyénségben.” A papok és a bölcsek hatalma volt a definiálás és a legitimáció. Ők határozták meg: jó – rossz; tiszta – tisztátalan; szent – szentségtelen közti különbséget. A zsidó bölcsesség reprezentánsai az írástudók voltak. És most Jézus az, aki a bölcsesség tanítójaként lép fel, akinek nagyobb bölcsessége van még a Salamonénál is. Mindez egy személyben: Jézusban összpontosul, de általa mindenki számára elérhetővé válik (Izraelben, és azon kívül) (147.o.). Jézus által a szentség kérdése is átértékelődik. A „szentség” eddig elkülönítette Izrael népét a többi néptől. De Krisztus által mindenki lehetőséget kap (151.o.).

Hetedik rész: „Az őskeresztyénség sákramentumainak kialakulása szimbolikus cselekményekből.” Az őskeresztyén rituális jelbeszédének alkotóelemei: a keresztség (beavatási szertartás) és az úrvacsora (integrációs rítus), melyek szekunder módon Krisztus halálára utalnak (169.o.). Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy nem szó szerinti értelmezésről van szó: a keresztség nem Jézus halálának leképezése, illetve a kenyér és bor valójában nem test és vér, csupán szimbólum (178.o.).

Nyolcadik rész: „Jézus halálának áldozati halálként való értelmezése és az áldozati kultusz vége.” Itt egy hosszú folyamatról van szó. Az áldozati kultusz megszűnésének fő okai: a) a pogánykeresztyének régi kultuszaikkal szakítottak, és mivel nem voltak körülmetélve, a zsidó templomi kultuszban sem vehettek részt; továbbá a Templom lerombolása miatt (Kr.u. 70.) a zsidók függetlenítették magukat a kultusztól (helyette a Tóra tanulmányozása és gyakorlata vált fontossá). A pogánykeresztyének és az aztán hozzájuk csatlakozó zsidókeresztyének körében is egyre hangsúlyosabbá vált az, hogy Jézus egyszeri áldozata érvénytelenítette a kultikus áldozatokat. (191.o.) Jézus halála - engesztelés (Róm 3,25), megváltás (Kol 2,14), szeretet önátadása - a feltámadásban csúcsosodik ki (214.o.).

Kilencedik rész: „Az őskeresztyén vallás útja az autonóm jelrendszervilágáig: Páltól a szinoptikus evangéliumig.” Itt kell megemlítenünk az apostoli zsinatot, ahol Pálnak és Barnabásnak sikerült kiharcolniuk a körülmetéletlen pogánykeresztyének elismerését azokkal a zsidókeresztyénekkel szemben, akik még ragaszkodtak régi rítusaikhoz (223. o.). A szinoptikus evangéliumokban is megfigyelhetjük az elkülönülés igényére utaló nyomokat. Márk a zsidóságtól való rituális elkülönülést hangsúlyozta, Máténál az etikai elkülönülés jelenik meg („jobb igazság” formula), Lukácsnál pedig a narratív elkülönülés válik láthatóvá (229.o.).

Tízedik rész: „János evangéliuma: az őskeresztyén jelrendszer tudatossá válik.” János Jézust isteni rangra emeli. Ő a világosság, az igazság és az élet. Az evangélium kulcsa: a szeretet parancsa. János szerint Jézus az Írás fölött áll. Ő legitimálja az Írást. Transzcendálja mindazt, amit az Írás mondott róla. A víz borrá változtatása (tisztasági szertartások miatt) és a templomtisztításának (Jézus templomról szóló jövendölései) történetei a zsidóság rituális jelbeszédének megváltoztatására utal (256.o).

Tizenegyedik rész: „Az őskeresztyénség krízisei.” Három krízisről beszélhetünk: a) a júdaista krízis (rítus): a zsidókeresztyének enyhíteni akarnak a zsidókkal való feszültségből (Klaudiusz-féle ediktum), még a pogánykeresztyéneket is akceptálhatta a zsinagóga, ha azok körülmetélkednek és betartják az étkezési tilalmakat. Pál ez ellen lép fel határozottan (például a Galata levélben) (293.o.). b) a gnosztikus- krízis (mítosz), mely során magánosítani akarták a keresztyénséget. Tagadták az ószövetségi teremtéshitet, és az újszövetségi megváltáshitet (311.o.). c) a prófétai krízis (ethosz): ahol az első keresztyének elkülönítették magukat a „normális élettől” – olyan krízisben, amelyek a kegyelem és a megbékélés radikalizálását váltották ki.

Tizenkettedik rész: „Az őskeresztyénség pluralitása és egysége, és a kánon kialakulása.” A kánon célja a heretikus irányzatok kirekesztése. Létrejötte a keresztyénség végét jelenti, valamint az eredetvallástól való végleges elszakadást, illetve az őskeresztyénség öndefinícióját a pogánysággal szemben (330.o.).

Tizenharmadik rész: „Összefoglalás: az őskeresztyén jelrendszer konstrukciója és plauzabilitása.” Az őskeresztyén vallás egy olyan jelrendszer, melynek alapjai a zsidó vallásban találhatóak meg. Azonban egy folyamat révén teljesen elszakadt attól, és autonóm vallássá fejlődött ki. Önállósága abban nyilvánult meg leginkább, hogy alaptételét Jézus egyszeri és megismételhetetlen áldozatában látta, amely a feltámadásában csúcsosodott ki.

Ajánlás: Ez a könyv mindazoknak ajánlható, akik szeretnének egy kicsit közelebb kerülni az őskeresztyén világ megismeréséhez, és szeretnék nyomon követni azt a fejlődési folyamatot, amely során a keresztyénség elszakadt a zsidó vallástól, és autonóm vallássá lett. Gerd Theissen könyve által bepillantást nyerhetünk abba, hogy az őskeresztyének krisztocentrikus gondolkodása miként változtatta meg a korábbi alaptételeket, melyeket sokan megmásíthatatlannak és tökéletesnek véltek. Mert ez az „új vallás”, valami „újat” hozott, amely meghatározta nem csak a keresztyénséget, de az egész történelmet.

Bogya-Kis Noémi (Mátészalka)






Kevesebb

Az oldal sütiket használ a felhasználóélmény javításának érdekében!

Fogadja el a teljes körű működéshez! Bővebben

Elfogadom

Cookie – A felhasználók nyomonkövetése az interneten

Az internetes “szörfölés” során a felhasználók által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások felhasználásával próbálnak minél több és minél pontosabb információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról, érdeklődési körükről. Az említett lehetőségek között – alkalmazásuk gyakoriságát tekintve – előkelő helyet foglalnak el az ún. sütik (cookie) és a webjelzők (web beacon). Az internetes cookie-k alkalmazása számos jogi és etikai kérdést vet fel, ugyanis személyes adatnak tekintendő, mivel a felhasználó pontosabb azonosítására ad lehetőséget, mint a szélesebb körben ismert IP cím.

Süti (cookie)

A süti a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére. A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története. Mivel a sütik egyfajta címkeként működnek, melyekkel a weboldal felismerheti az oldalra visszatérő látogatót, alkalmazásukkal az adott oldalon érvényes felhasználónév, jelszó is tárolható. Amennyiben a honlaplátogatás során a felhasználó böngészője visszaküldi a merevlemezre korábban elmentett cookie-t, az azt küldő szolgáltató összekapcsolhatja az aktuális látogatást a korábbiakkal, azonban mivel a cookie-k a domain-hez kötődnek, erre kizárólag saját tartalma tekintetében képes. A sütik önmagukban a felhasználó azonosítására nem képesek, kizárólag a látogató számítógépének felismerésére alkalmasak.

Érvényességi idejük és származásuk alapján többféle sütit különböztethetünk meg:

Ideiglenes vagy munkamenet (sesssion) cookie

A munkamenet sütik érvényességi ideje kizárólag a felhasználó aktuális munkamenetére korlátozódik, céljuk az adatvesztés megakadályozása (például egy hosszabb űrlap kitöltése során). A munkamenet végeztével, illetve a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a látogató számítógépéről.

Állandó vagy mentett cookie

Az állandó cookie-k érvényességi ideje napokban, hetekben, hónapokban vagy években kerül meghatározásra. Az érvényességi ideig a mentett sütik a felhasználó számítógépének merevlemezén tárolódnak, azonban az előre meghatározott határidők lejárta előtt a felhasználó törölheti őket.

Belső és külső cookie-k

Amennyiben a meglátogatott honlap webszervere telepíti a felhasználó számítógépére a sütit, belső cookie-ról beszélhetünk, míg ha a cookie forrása külső szolgáltató által az érintett honlapba befűzött kód, külső sütiről van szó.

Cookie beállítások

A felhasználó saját internet böngészőjében letilthatja vagy engedélyezheti a cookie-k telepítését számítógépére, azonban fontos tudni, hogy valamennyi süti elutasítása ugyan segítheti személyes adataink védelmét, azonban egyes weboldalak használhatóságát korlátozhatja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az egyszerű böngészéshez cookie használata, engedélyezése nem szükséges. A sütik engedélyezését vagy letiltását általában az internet böngészők Eszközök/Beállítások menüjében az Adatvédelem beállításai alatt, a cookie vagy süti menüpontokban végezheti el a felhasználó.

A látogató számítógépe merevlemezére korábban már telepített sütiket, azok érvényességi idejének lejártát megelőzően törölheti. A törlésre többnyire az internet böngésző Eszközök/Beállítások menüjében az Előzmények terület Törlés menüpontjában van lehetőség.

Fontos megjegyezni, hogy a számítógép merevlemezén elhelyezett valamennyi cookie törlése egyes weblapok helytelen működését okozhatja.

Webjelző (web beacon, web bug)

A webjelzőt webes irányjelzőnek, pixel tag-nek, web bug-nak, azaz webhibának, átlátszósága miatt tiszta (clear) GIF-nek, valamint elektronikus lenyomatoknak, web beacon-nek is nevezik. A webjelző a weboldalon elhelyezett, általában egy 1×1 pixel méretű kép, mely a honlap része, azonban mérete és átlátszósága miatt gyakorlatilag észrevehetetlen. A webjelzők gyakran a sütikkel együttesen kerülnek alkalmazásra, használatukkal mérhetők és követhetők a felhasználók által a honlapon végzett műveletek, a látogatók statisztikái. A web beacon-ök a felhasználó számítógépén képesek felismerni bizonyos típusú információkat, például a webjelzőt tartalmazó oldal megnevezését, a telepített cookie-kat, az érintett oldal megtekintésének dátumát és időpontját. Amennyiben sütikhez kapcsolódó webjelzők kerülnek elhelyezésre a weboldalon, a felhasználó böngészőjében a cookie-k fogadásának letiltásával megakadályozhatja, hogy a webjelzők nyomon kövessék a weblapon végrehajtott műveleteit.

Süti és webjelző kontra adatvédelem

A sütik és webjelzők adatvédelmi jelentősége abban rejlik, hogy segítségükkel a felhasználók internetes tevékenysége nyomon követhető, róluk pontos profil készíthető. Nem túlzás, hogy sokszor a hirdető, a szolgáltató jobban ismeri a látogatót, mint ő saját magát. A cookie-k körültekintő alkalmazása, és az arról szóló megfelelő tájékoztatás a szolgáltató felelőssége, azonban a felhasználók az alapvető elővigyázatossági intézkedések megtételével minimálisra csökkenthetik a nem kívánt adatgyűjtés kockázatát.

Go to top

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója