„Te most kihez beszélsz?” – kérdezte a kisebbik fiam az egyik esti imádságot félbeszakítva. Beszélgetni kezdtünk a láthatatlan, de velünk lévő Istenről, aki teremtett, akitől lehet kérni, és akinek meg lehet köszönni mindazt a jót, amink van. A kisfiamat elkezdte foglalkoztatni a kérdés. Időnként játék, utazás vagy csak a mindennapok egy-egy megszokott tevékenysége közben újabb és újabb kérdések bukkantak fel Isten létéről és természetéről, én pedig teológiai túlképzettséggel igyekeztem egy háromévesnek elmondani az elmondhatatlant, természetessé tenni a természetfelettit.
Tanultunk és tanulunk kötött imádságokat, biztatom a saját szavakkal megfogalmazott imákra is. Ízlelgetjük Isten megszólítását (édes, jó, drága), az „ámen” különös, mindent lezáró határozottságát. A jó értelemben vett rutin, néhány alapvető ismeret és meghitt élmények együttesével próbáljuk férjemmel együtt terelgetni a hit útján gyermekeinket. Tesszük ezt abból a meggyőződésből, amit Zámbóné Tóth Emese a Tiétek a mennyek országa – Imádságok gyermekeknek című könyv szerzője is oszt. Eszerint a bibliai történetek, a hitigazságok és az egyháztörténet ismerete előtt jóval, az imádság (és teszem hozzá: az énekek) révén kinyílhat a gyerekek érdeklődése Isten iránt. Ennek pedig elsődleges és pótolhatatlan tere a család.
A könyv első felében kezdő és gyakorló szülőknek ír a szerző néhány támpontot az imádság tanításával kapcsolatban. A második részt már együtt olvashatják a szülők a nagyobb gyerekekkel, kiválasztva az iskolai, családi vagy baráti, szerelmi kapcsolatok éppen aktuális fordulatai alapján legmegfelelőbb imádságot. A régi imakönyvek hagyományára épülve, de frissen és igényes, mai nyelven írta a gyerekek különféle élethelyzeteit tükröző imádságokat a szerző, aki maga is édesanya és pedagógus. A „De jó, Istenem, hogy Te nem vagy tanár!”, az „Annyira idegesít a padtársam” vagy az „Árulkodás-e, ha megmondom” címek is mutatják, hogy a gyerekek helyzetéből indulnak ki a fohászok, és kicsit úgy vezetik őket gondolatban, hozzáállásban, és úgy adják a szavakat a szájukba, ahogy minket, felnőtteket imádkozni tanítanak a zsoltárok. A 2007-ben Az év könyve-díjjal elismert írás célja, hogy ne rekedjenek meg gyermekeink az óvodáskorban szépen megtanult, kötött imádságoknál, hanem vezessük őket át az életükkel összefonódó, mindig támaszt adó, élő Istennel való beszélgetésre.
Reformátusok Lapja 42. szám
Mucsi Zsófia
