A pénzkereseten és a megélhetésen túlmutató, valamilyen magasztosabb cél érdekében végzett munka és keresztyén életünk találkozási pontjai foglalkoztatnak egy ideje. Gyakran keresem a választ olyan kérdésekre, mint hogy hogyan tekintenek saját munkavégzésükre az egyes szakmák hitben járó képviselői, vagy Istenre tudnak-e mutatni azon túl – vagy épp anélkül –, hogy kollégáiknak mesélnének Jézusról? A Parókia Portál hasábjain az elmúlt két évben több interjút szenteltem a témának, májusi tallózónkban összegyűjtöttem, miként lesz só és világosság a fodrászból, a pékből, a postai csoportvezetőből, az embriológusból, a vegyészből, a forgalomirányítóból, a buszsofőrből és egy multicég alkalmazottjából, de a református munkamorálról is szó esett már.
Amikor megtudtam, hogy a 2023-ban elhunyt Timothy Keller és Katherine Leary Alsdorf az Isten tervében értelmet kapó munkáról írt könyve augusztus elején magyarul is megjelent a Harmat Kiadó és a Kálvin Kiadó gondozásában, nem haboztam sokáig és szinte még forrón belevetettem magam. A New York-i Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet alapító lelkipásztorának írói munkássága jól ismert a magyar református közösség előtt is, legyen szó olyan, keresztyén mindennapjainkat meghatározó kihívásokról, mint a bálványok, a szenvedés vagy a kételkedés, de szolgálata inspirációt jelent számtalan, a nagyvárosi misszió és gyülekezetplántálás iránt érdeklődő lelkész számára is.
A Hivatás és elhívás angolul először 2012-ben jelent Every Good Endeavor – Connecting Your Work to God’s Work címmel, a Redeemer gyülekezet Hit- és Munkaközpontjának (Center for Faith & Work) az azt megelőző tíz évben összegyűjtött tapasztalatait is felhasználva. A központot vezető korábbi nagyvállalati vezető és tanácsadó, Katherine Leary Alsdorf közreműködésével készült kötet (a hölgy az elő- és utószót jegyzi) elsődleges célja, hogy „mennyei perspektívából” tekintsünk a munkánkra, felfedezve, hogyan tudjuk abban Istent dicsőíteni és a társadalmat szolgálni. De összegzi azt is, hogy a Bibliában milyen válaszok találhatók az alábbi kérdésekre: Miért akarunk dolgozni? Miért nehéz a munka? Hogyan kerekedhetünk felül a nehézségeken és találhatunk megelégedést a munkában az evangélium által?
A kötet alapvetése, hogy a munka a teremtés, a munkavégzés pedig teremtettségünk része: Isten munkatársaiként vagyunk jelen a világban, legyen bármi a foglalkozásunk. Emberi méltóságunk egyik fő tényezője a munka – legyen az szellemi, fizikai, nagy vagy semmilyen szaktudást nem igénylő –, amely Timothy Keller szerint egyszerre teremt kultúrát (kultivál – művel, ld. 1Móz 2,15), és válik a társadalom szolgálatává – a szeretet kifejeződésének eszközévé.
Az olvasók között sokan lehetnek, akik távol állnak a munka efféle értelmezésétől, teljes joggal: a bűneset következtében ugyanis „…az élet minden területe szétesik: a lelki, testi, társas, kulturális, lélektani, evilági, örökkévaló dimenziók egyaránt.” A könyv második hangsúlyos fejezete ezért azt dolgozza fel, hogy milyen, ha a munka meddő („mindig jóval többet el tudunk képzelni a munka kapcsán, mint amit elérhetünk”), ha értelmetlen (a Prédikátor könyve számtalan példával szolgál erre), ha önző („Szerezzünk magunknak nevet” – ld. 1Móz 11,4, és hogy milyen bálványok akadályoznak meg minket a munkához fűződő egészséges viszony kialakításában.
A szerző leszögezi, hogy „a munka csak akkor áll helyre tökéletesen, amikor a menny újra egyesül a földdel és ’igazi hazánkban’ találjuk magunkat.” A helyreállítás folyamata azonban már most zajlik, ezért fontos, hogy a világ történetét jól értelmezzük: a földi élet lényege nem az önmegvalósítás és az önkiteljesítés, hanem Isten szeretete. A lelkipásztor külön értekezik az üzleti élet, az újságírás, a felsőoktatás, a művészetek, illetve az orvostudomány és az evangélium kapcsolatáról, és amellett érvel, hogy Isten munkatársaiként akkor is Krisztusra mutatunk, ha az nem hordoz közvetlen igei üzenetet.
A könyvben nagy hangsúly van az általános kegyelem fogalmán: Isten kegyelme minden emberre kiárad, függetlenül attól, hogy az adott személy ki van-e választva az üdvösségre vagy sem. Így hoz a nem hívők munkája is áldást a világra és a keresztyének életére egyaránt. Sőt! Timothy Keller kijelenti, hogy bár „a nem keresztyének lelki látása erősen károsodott, Isten az ajándékai nagy részét a nem hívőknek adta.” Gondoljunk csak bele: kisebb a valószínűsége, hogy a fogorvos, aki betömte fogunkat, a gazda, akinek a tehenészetéből a tejünk származik vagy éppen a konyhánkban a csempéket gyönyörűen lerakó hidegburkoló attól függően végzi jól a munkáját, ha elfogadja megváltójának Jézus Krisztust.
Pál apostol az Efezus 6,5-9-ben a szolgák és urak helyes magatartásáról ír, Timothy Keller ezt vetíti a munkavállalók és munkáltatók kapcsolatára, a munka lelkiismeretes elvégzésére, a munka kiadására és felügyeletére. Nem mindegy az sem, hogy az „új iránytű”, azaz a munkához való átformálódott viszonyunk „hogyan van tájolva”: a keresztyének munkavégzésén tűnjön ki a könyörületesség, a nagylelkűség, nehézség vagy kudarc esetén pedig a nyugalom és a higgadtság. Fontos, hogy Jézust tekintsük életünk egyetlen igazi kincsének és ne határolódjunk el a nem hívőktől: „tiszteljük azt, aki másként hisz, egyenrangú munkatársnak tartjuk, ugyanakkor ne szégyelljük, ha Jézussal azonosítanak.”
A könyv szerzője kitér a „munka mögötti munkára”, azaz a munkavégzéshez kapcsolódó fals és energiafaló motivációkra, illetve arra is, hogy munkaképünk csak akkor lesz teljes, ha megvizsgáljuk a nyugalom napjának bibliai értelmét.
A kötet röviden ismerteti a Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet Hit- és Munkaközpontjának felépítését, amely ugyan magyar református gyülekezeti valóságunkhoz képest gyökeresen más közegben működik, de jó példával szolgál arra, hogy egy gyülekezet hogyan tudja üzemanyagként használni tagjai szakmai tudását a misszió motorjában. Számomra a hivatáscsoportok példája volt a leginspirálóbb: ezek célja egy adott szakterülethez tartozó hívők számára olyan találkozási pont létrehozása, ahol a hitük mélyítése mellett az evangélium fényében vizsgálhatják meg a hivatásukra jellemző kihívásokat és lehetőségeket. Persze a Redeemerben külön csoportja van a diplomácia, a divat vagy éppen a jog területén dolgozóknak, de a könyv kisebb közösségeknek is bátran javasolja, hogy a hasonló munkakörben dolgozóknak hozzon létre csoportokat, vagy akár az eltérő munkát végzőkkel közösen dolgozzanak fel egy-egy bibliai könyvet és beszéljék meg, kinek mit jelentett az az életére és hivatására nézve.
A Hivatás és elhívás legfőbb értéke számomra abban rejlik, hogy nagyívű teológiai tudás nélkül érthető és az abban foglaltakat szinte azonnal gyakorlatba lehet ültetni, hiszen ha valami, akkor a dolgozói lét mindannyiunk számára jelent valamit. És ha így van, akkor bizonyára arra is kíváncsiak vagyunk, milyen szerepe van a munkának Isten nagy történetében. Függetlenül attól, hogy mit dolgozunk, mennyit tettünk-tanultunk érte, szeretjük-e a munkánkat, vagy hogy a világ szemében rendelkezik-e hozzáadott értékkel.
Talán furcsállhatjuk, hogy a szerző túl sok üzleti életből vett példával él, de ez nem róható fel neki annak tudatában, hogy a Redeemerben jelentős réteget képviselnek az onnan érkezők. Remekül alkalmazza viszont Luther Márton és Kálvin János gondolatait, hiszen a 16. századi reformáció átkeretezte a hivatás fogalmát, és minden munkára kiterjesztette a papi szolgálatokon túl.
Nyűgként éled meg a hétfő reggeleket? Szomorúan veted oda a családodnak, hogy ma mi történt „a melóban”? Keresed, de nem találod Isten útmutatását a munkádban, esetleg azt szeretnéd tudni, hogyan tudsz a társadalom hasznára válni abban, amit végzel? Lelkipásztorként útmutatóra vágysz, hogyan lehet a gyülekezeti tagok munkája az evangélium hirdetésének eszköze? A Hivatás és elhívás mindezekre a kérdéseidre választ fog adni.
Dezső Attila könyvajánlója a parokia.hu oldalon jelent meg 2025. augusztus 26-án.
