A könyv nem csupán kivitelezésében, megjelenésében illeszkedik teljes mértékben az előzményekhez, hanem természetesen tartalmilag is, ugyanis a Heidelbergi Káté szövegéhez kapcsolódó bibliai hivatkozások gyűjteményes kiadását vehetjük kézbe. A szentírási helyekre való utalások mind a kátéban, mind a magyarázatban szerepelnek. A hitvallási irathoz kapcsolódó bibliai szöveggyűjtemény ebben a formában egyedülálló, újszerű vállalkozás.
Ha az érdeklődő kezébe veszi a Heidelbergi Káté több formában elérhető 1563-as, német nyelvű kiadását, nemcsak az tűnik fel, hogy a kérdés-feleletek nincsenek számozva, hanem az is, hogy a hitvallás szövege mellett széljegyzetben gazdagon megjelenik a bibliai helyek jelölése is. A káté elválaszthatatlan részét képezik ezek az utalások, amelyek mutatják és szinte kézzelfoghatóvá teszik, hogy hitvallásunk mennyire mélyről táplálkozik a Szentírásból. A korai kiadásokban elsősorban a bibliai könyvekre és fejezetekre hivatkoztak, ugyanis a bibliai fejezetek verseinek számozása ebben az időben kezd elterjedni.
Később a maga természetességével hagyományozták a nemzedékek egymásra a bibliai hivatkozások rendszerét és feltüntetését, így ne csodálkozzunk rajta, hogy a 2013-as kiadás bibliai utalásai túlnyomó többségben egyeznek a legelső kiadásokéival. Az utalások jelölése nyelvtől, kiadástól függően nemes és szinte töretlen hagyományként, kiadói gyakorlatként jelentkezett és jelentkezik.
Az új kiadvány természetesen nem helyettesíti a Szentírás használatát, és nem azért jelent meg, hogy a Bibliában való jártasság elsajátítását akadályozza. A szöveggyűjteményt a hit dolgaiban tájékozódni szándékozó érdeklődők, fiatalok, konfirmandusok, iskolások és oktatóik is haszonnal forgathatják, de praktikus háttéranyag lehet mindannyiunk számára. A bibliai idézeteket az 1990-es revideált új fordítású Biblia alapján közli a káté és a kiadvány (a negyedik parancsolatnál figyelhetünk meg eltérést), a 25. kérdés-felelet esetében a revideált Károli-fordítás szövege is megjelenik, ugyanis a káté a saját korában használatos hosszabb újszövetségi szövegre hivatkozik (1Jn 5,7). A 105. kérdésnél egy deuterokanonikus idézet is megjelenik, ami azt mutatja, hogy ezeket a könyveket is olvasták, ismerték és idézték korábban.
Valóban azt bizonyítja a kiadvány, hogy a „Heidelbergi Káté fontos részét alkotják a bibliai utalások, hiszen a hitvallás valójában egyfajta tartalmi bevezetés a Szentíráshoz”.
Pap Ferenc
