Az intonációk szerzője Sepsy Károly, a debreceni Nagytemplom neves nyugalmazott orgonistája, aki ének- és orgonaügyi előadóként, az Országos Kántorképző Tanfolyam vezetőjeként harcosa lett a ritmikus éneklésnek. Éveken át vezette a Doktorok Kollégiuma himnológiai szekcióját. Szólistaként hallhatták orgonajátékát Erdélyben, Kárpátalján, Csehországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában és Amerikában. Rádiós felvételein túl a nagytemplomi orgona pazar hangzását reprezentálja az Egy orgonista naplójából című cédéje. Harminc éven át lelkésznemzedékek sorát oktatta teológiai ének-zenetanárként. Ekkor bontakozott ki szakírói tevékenysége, amikor teológiai kurzusok mellett tanulmányok és cikkek sorát írta, prédikációit társszerzős és önálló kötet is őrzi.
Sepsy Károly egész pályája alatt nagy hasznát vette annak, hogy a miskolci Bartók Béla Konzervatóriumban nemcsak orgonálni tanult Virágh Endre orgonaművésztől, hanem jártas lett a zeneelméletben és a zeneszerzésben is Kardos Pál és Frank Oszkár vezetésével. A debreceni Nagytemplomba kerülve 1963-tól a heti istentiszteleti renden kívül is számtalan nemzetközi és országos egyházi eseményen, jubileumi és ünnepi alkalmon, televíziós és rádiós istentiszteleten szolgált igényesen és magas színvonalon mint orgonista. A Nagytemplomban szerzett ötvenéves énekvezetési tapasztalatának eredménye az 512 református énekhez írt saját intonáció. Legtöbbször nem is egy előjátékot kínál fel, hanem többet, hiszen a más szöveggel énekelt dallam más-más arcát mutatja másik üzenetet hordozva, vagy más ünnepkörben megszólalva.
Az intonáció bevezetés, ráhangolás az énekre, de nem egyszerűen a kezdőhang megadásának eszköze, hanem – ha valaki igényesen teszi – szabályszerű zenei miniatűr kompozíció, amelybe belesűrűsödik az énekszöveg üzenete és hangulati töltése, a dallam stílusa, harmóniavilága és ritmikai jellemzői, valamint az énektempó megelőlegezése. Ezt a sokrétű elvárást nem minden kántor tudja rögtönzésszerűen végrehajtani, sőt a legtöbb gyakorló kántor esetében esetlegesek ezek az intonációk.
Sepsy Károly, a 2010-ben aranyokleveles teológus címet, idén szeptember 14-én pedig lelkészi gyémántdiplomát kapott lelkipásztor gazdag zenei fantáziával, az énekek szövegét-dallamát átélve és átérezve írt, ihletett darabjaival nyújt segítséget az istentiszteleti hangszerjátékosoknak, de inspiráló hatású abban is, hogy mintájára a kántorok maguk is próbáljanak alkalmas bevezetőket készíteni. Harmóniumra és orgonára egyformán találhatók a gyűjteményben intonációk, hogy emelkedetté és gazdagabbá tegyék istentiszteleteinket az ünnepi pillanatokban éppúgy, mint a hétköznapi kántori szolgálatban.
Fekete Károly
Intonációk a Református Korálkönyv tételeihez (Kántori Füzetek 2)
A református énekeskönyv dallamaihoz írt intonációk gyűjteménye ez a kötet. Hogy miért van több is némelyikből? A gyakran énekelt dallamokhoz új és új készült, hogy az istentisztelet zenéje változatos legyen. A kötelező elégedetlenség is újabbakra indított. Ezt a törekvést jó szívvel ajánlom minden kántornak.
Gyűjtődobozban, külön lapokon találhatók a tételek, hogy az esedékes oldalakat ki lehessen emelni, s bekészíteni a korálkönyv lapjai közé. Fontos, hogy használat után visszakerüljenek helyükre, máskor is szükség lesz rájuk. (Részlet az Előszóból)
A nyomtatott kiadvány kifogyott. Erre a linkre kattintva elektronikus formában letölthető.
Reformátusok Lapja 2013/38. szám
A Kálvin Kiadó egyházzenei kiadványainak új darabja a Kántori Füzetek című sorozat 2. kötete. A füzet ebben az esetben igazából 316 kottalap egy vaskos dobozban, hogy a hangszerjátékos odatehesse az előjátékos lapot az adott ének összhangosított letétje mellé.
Egy kántortól a többi kántornak
Jó fél éve ajándékot kaptam a páromtól. „Használd egészséggel!” – mondta. Mint gyakorló anya és háziasszony, fenntartásokkal viseltetem az úgynevezett hasznos ajándékokkal szemben. Kaptam már kuktafazekat, új mérleget, gőzölős vasalót, de ezekkel mindig dolgozni kellett.
