Bibliai kéziatlasz

A Biblia a világ legolvasottabb könyve, bármelyik részénél nyitjuk fel, az emberiség több évezredes múltjával nézünk szembe. Középiskolai tanulmányainkból felderengenek homályos emlékek az ókori Egyiptom, Asszíria, Mezopotámia, vagy éppen a római birodalom történetéről, ám ahhoz, hogy valaki a Biblia világát megismerhesse, válaszokat kapjon a sokszor felfoghatatlan eseményekre, a miértekre és a hogyanokra, érdemes szakkönyveket böngészni. Ezek közül azok a kiadványok a legkeresettebbek, amelyek a szakszöveg mellett képekkel, ábrákkal, térképekkel hidalják át a közel 4 évezredet felölelő távolságot.

A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent Bibliai kéziatlasz kiváló „útikönyv” a Biblia világába belépők számára, hiszen a teremtéstörténettől a Jelenések könyvéig kalauzol lépésről lépésre, évszázadról évszázadra. A cseppet sem könnyed kortörténeti időutazáshoz érdemes olyan bedekkert választani, ami mind terjedelmét, mind pedig a benne megjelenő ismeretek mélységét tekintve alkalmas arra, hogy megmentse az utazót a tévutaktól. A Bibliai kéziatlasz hiteles szakirodalmi tudásra épít, érinti az utazót érdeklő legfontosabb látnivalókat, korhű ábrákkal, képekkel és a címéhez híven térképekkel orientálja a vándort. Ugyanakkor több is, mint a hagyományos értelemben vett atlasz, hiszen a 21. század embere számára oly fontos vizuális információk mellett rengeteg, izgalmas információt tartalmazó szöveg is helyet kapott a könyvben.

Az utazás közben az olvasó meg-megpihenhet egy-egy ókori keleti birodalom történetének rövid áttekintésére, vagy éppen valamely kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő pillanat megszemlélésére, hogy aztán belevesse magát a csaták, királyok és próféták forgatagába. A vízözön történetnél a mezopotámiai párhuzamokkal (Gilgames eposz) veti egybe a szerző Noé és családjának (és ezzel együtt az egész emberiség megmenekülésének) történetét, a jól ismert egyiptomi tíz csapás leírásának magyarázata egy rettenetes, természeti csapásokkal sújtott év történetét tárja elénk, az ószövetség korának egyik legizgalmasabb időszaka, a bírák kora bemutatásánál pedig a bírák mint lokális uralkodók szerepelnek, harcaikat bemutató térképek átélhetővé teszik a kort. Az újszövetségi kalandok középpontjában Jézus személye és csodálatos működésének három éve áll. Jézus gyermekkorának helyszínein kívül, élete legfontosabb három éve egy-egy oldalpáron kapott helyet.

A Bibliai kéziatlasz rövid leírásaival érdeklődést kelt az olvasóban, ajtókat nyit a Biblia és más szakirodalmi művek felé. A könyv erényeiről fentebb hosszasan szóltunk, apró hiányossága, hogy ugyan megnyitja az átjárókat, de nem segíti tovább a vándort más könyvek vagy akár internetes források felé. Talán a fiatalabbak is megközelíthetőbbek lennének, ha a lapok alján linkek orientálnák őket a Biblia világának mélyebb megismerésére. A könyvet családi bibliatanulmányozáshoz, iskolai hittanórákra vagy éppen egyetemi tanulmányok kiegészítésére egyaránt ajánlom, a virtuális átjárókat pedig korunk internethasználói játszi könnyedséggel megtalálják majd.

Pompor Zoltán
Könyvhét 2014/3.

            A most ismertetett Bibliai kéziatlasz eredete a Paul Lawrence által a Lion Kiadónál jegyzett Lion Atlas of Bible History című monumentális művéig nyúlik vissza, a Kéziatlasz ennek a nagy atlasznak a rövidített, és külső szerkesztő (Richard Johnson) által átdolgozott változata. A kiadvány kiválóan ötvözi az előző bibliatársulati atlaszok erényeit: az olvasmányos kortörténeti leírásokat pazar kiállítású képek és térképrészletek egészítik ki és teszik könnyen feldolgozhatóvá.

            A Bevezetés három hangsúlyi elemet említ, amelyek a könyv szerkesztésében szerepet játszottak. Először is a Bibliát mint történelmi dokumentumot szeretnék bemutatni. Nagyon fontos itt a szerkesztő megállapítása: a Biblia szerzői sokkal közelebb éltek mind időben mind földrajzilag azokhoz az eseményekhez, amelyekről tudósítanak, ezért a mai kor történészeinek illő tisztelettel és tapintattal kell kezelniük elméleteiket és rekonstrukciós kísérleteiket, valahányszor azt vizsgálják, hogy „igaza van-e” a Bibliának egy adott kor vagy esemény dokumentálásában. Történelmi rekonstrukciók, elméletek és „trendek” jönnek és mennek, de a Biblia szövege velünk marad, és tekintéllyel tanúskodik azokról az eseményekről, amelyeknek mozgatórugóit vagy hátterét mi sokszor csak találgathatjuk. A régészet szerepe sem az, hogy „alátámassza” vagy „cáfolja” a bibliai beszámolók hitelességét, hanem inkább abban segíthet, hogy jobban megértsük azt a kortörténeti kontextust, amelyből a bibliai szerzők elbeszélései egy-egy pillanatfelvételt villantanak vagy éppen teológiai érvelést vázolnak fel. A Bibliai kéziatlaszon mindvégig érződik, hogy ezzel a tiszteletteljes tapintattal követi a bibliai narratívákat, és azokat megérteni akarja, nem pedig vitatkozni velük, korrekciót vagy éppen az „educated guess” („jól értesült találgatás”) elve értelmében alternatívát kínálni velük szemben. E történelmi szempont hozadéka még az ókori történetírók komolyan vétele és gyakori idézése a kortörténeti összefoglalásokban (ritka vonás a mai kortörténeti munkákban!).

            Másodszor a szerkesztők hangsúlyt helyeznek a földrajzi szempontra. Ez sem teljesen független az előző, történelmi szemponttól, hiszen jóllehet a bibliai országok régészetileg a legjobban feltárt területek közé tartoznak, sok város vagy ókori terület pontos kilétét nem ismerjük, így ezek esetében az egyébként kiváló térképek is csak a lehetőségeket ismertetik. A térképek a könyv erősségei, tetszetősek, korszerűek és jól követhetők. Mivel szinte minden oldalpáron tematikusan speciális térképekről van szó, a jelölésrendszer így egyszerű maradt: nem kellett egy-egy térképen több eseményt vagy korszakot bemutatni.

            A legérdekesebb szempont azonban kétségkívül a harmadik. A szerzők szerint a Biblia elsősorban nem történelemkönyv és nem földrajzi útikalauz. Rendező elve a teológiai szempont, és ennek rendeli alá a történelmi, földrajzi és egyéb leírásait. Ezt nem a pontossággal szembeni érzéketlenség miatt teszi, hanem újfent egy teológiai megfontolásból: Isten a történelem és a teremtett világ Ura, és az ő szempontja a valódi történelmi szempont, nem az embereké. Fontos, hogy a Kéziatlasz tiszteletben tartja, és nem csupán megtűri ezt a teológiai perspektívát, nem próbálja alárendelni a saját történelmi nézőpontjának.

            A Kéziatlasz tartalomjegyzéke nem meglepő módon tükrözi ezt a hármas szemléletet. Míg a legtöbb bibliai atlasz magától értetődő módon korszakol, itt a bibliai narratíva adja a fő rendező elvet. Ennek megfelelően fontos háttértémákat is találunk, mint amilyen „A Biblia nyelvei”, „A szent sátor” vagy az „Irattárak és könyvtárak az ókori világban” fejezetek az ószövetségi, és az „Utazás a római világban”, „Amulettek és tekercsek” vagy a „Róma” fejezetek az újszövetségi részben. Ahhoz, hogy magát a témák feldolgozását érzékeltessem, érdemes kiemelni két fejezetet, és azokat részletesebben bemutatni.

            Az Ószövetségből szemügyre vehetjük, hogyan oldja meg a feladatot a Kéziatlasz az „Ezsdrás és Nehémiás” fejezetben. A kérdés közismerten nehéz kronológiai szempontból: a klasszikus bibliai kronológiával szemben, amelyet a két személy nevét viselő könyvek sorrendje is mutat (Ezsdrás Kr.e. 458-ban érkezett Jeruzsálembe, Nehémiás pedig 13 évvel később, 445-ben), a kommentárok rendszerint előnyben részesítik a Nehémiás-Ezsdrás sorrendet, elsősorban logikai érvek alapján: 1. nehéz feltételezni, hogy Ezsdrás a megérkezését követően 13 évig várt volna arra, hogy a Nehémiás könyvében is leírt kultuszi reformokat végrehajtsa, valamint 2. nem tűnik ésszerűnek, hogy egy falakkal nem rendelkező Jeruzsálemben először a kultuszi életet akarja valaki helyreállítani. A Kéziatlasz itt a bibliai narratívának alárendeli a logikai-történeti szempontot, és a bibliai könyvek kronológiájához fűz rövid összefoglalást és háttéranyagot, az alternatív „kortörténeti olvasatot” pedig nem is ismerteti. Bemutatja ellenben egy szép ábrán a Nehémiás-korabeli városfalat, annak kapuival (amelyek a bibliai leírásban fontos szerepet játszanak), és köré rajzolja a mai térképekről ismert jeruzsálemi óváros falát. Ismerteti az ezsdrási és nehémiási teljesítményeket, a törvény melletti újbóli elköteleződést, valamint a városfal megerősítését, és korabeli régészeti leletek tükrében bemutatja Nehémiás ellenlábasait, Szanballatot, Tóbijját és Gesemet. Illusztrációs anyagként az olvasó találkozhat még egy kortárs perzsa ivókürttel (Nehémiás az uralkodó pohárnoka volt), és I. Artahsasztá (Artaxerxész) feltételezhető sírhelyének fényképével (Naks-e Rosztam, Irán). A téma megközelítése tehát itt felvállaltan „konzervatív”, vélhetően abból a megfontolásból, hogy olyan rekonstrukcióval találkozzon az olvasó, amely inkább segíti és nem nehezíti a bibliai könyvek megértését, és nem állítja az olvasót önálló történészi döntés elé sem. Ugyanakkor a gazdag, három elemből álló illusztrációs anyag segít abban, hogy belehelyezkedjünk a tárgyalt korszakba.

            Az újszövetségi anyagból a „Jézus halála és az üres sír” fejezetet vesszük szemügyre. Az ismertetés elején egy „folyamattérkép” áll a passió eseményeinek legfontosabb állomásait egy Jeruzsálemet és környékét ábrázoló térképen jelölik a szerzők. A térkép nem teljes, szelektál az anyagban, de az evangéliumok elbeszélésének helyszínváltoztatásait jól követi, ezzel is segítve az olvasót. Az elfogás és a per története nagyon szűkszavúan, vázlatosan van leírva, ugyanakkor minden lényegi elem (kihallgatás Annás, a Szanhedrin, Pilátus és Heródes Antipász előtt) benne van. A keresztre feszítéssel kapcsolatos ismereteket egy 1968-as Givat Hamivtar-i lelettel bővíti, és ennek kapcsán még bibliafordítási kérdéseket is említ (fordítható-e átszögezett karnak és nem kéznek az alapvetően kezet jelentő cheir a Lk 24,39-40-ben és a Jn 20,20.25.27-ben?). Jézus halálának a teológiai jelentőségét is ismerteti a kárpit kettészakadásának és az egyéb különleges jelenségeknek (szentek feltámadása, sötétség) az ismeretében, ugyanakkor kitér a feltámadás történetiségének nagyon bonyolult összefüggéseire is. A fejezetet az „üres sír” teológiai fogalmából kiinduló topográfiai fejtegetés zárja, két nagyon szemléletes képillusztrációval kiegészítve (a Charles Gordon által feltételezett Golgota-sziklát és a kerti sír belsejét mutatják be). Végül betekintést kapunk a Szent Sír Templom történetébe is, amely nyilvánvalóan nagyon hasznos a Szentföldi zarándokutakat megjárt bibliaolvasóknak.

            Összefoglalhatjuk vázlatos ismertetésünket azzal, hogy a Bibliai kéziatlaszban a laikus bibliaolvasók kiváló segítséget kapnak a bibliaolvasáshoz és -értelmezéshez. Elsősorban nem szakembereknek szánt analitikus mélységű elemzéseket ad ez a kiadvány, amelyek esetleg tovább vihetnék az egzegézis tudományát (erre jók a nagy bibliai atlaszok), hanem olyan kiérlelt és a bibliai narratívát szorosan követő kézikönyvről van szó, amelynek valódi helyét én a katekézisben látom. A hitoktatók számára tényleg kincsesbánya lehet a Kéziatlasz gazdag és látványos illusztrációs anyaga, az „egyszerű” bibliaolvasó pedig olyan szakirodalommal gazdagodhat, amelynek segítségével soha nem válik unalmassá a napi bibliaolvasás.
Pecsuk Ottó
Confessio 2014/4.

Így született meg pár éve a Lion új nagy atlasza, amelynek 2012-ben megjelent kéziatlasz változata. Ezt a Concise Atlas-t adta ki a Kálvin Kiadó a Magyar Bibliatársulat megbízásából magyar nyelven, Görgey Etelka értő fordításában. Ha egy bibliai atlaszban a ketef hinnomi tekercs fotója szerepel, akkor gyanút kell fognunk. Dacára annak ugyanis, hogy ez a világ legrégibb kézirata (Kr.e. 7–6. sz.), a teológiai segédkönyvek rendszeresen elakadnak a qumráni anyag ismertetésénél, más epigráfiai anyagot szinte teljesen figyelmen kívül hagynak. Ez szerencsére nem mondható el erről az atlaszról. A felvételek rendkívül jó minőségűek, bár epigráfiai kutatáshoz nyilván nem ezeket használjuk, de a célnak, vagyis a szemléltetésnek tökéletesen megfelelnek. Két megjegyzés kívánkozik még a recenzenstől ide: nem találunk olyan történelmi korszakot, amelyből ne választottak volna fontos írásbeli emléket, másrészt nem ismerek még egy olyan modern atlaszt, amely követné a tudományos eredmények alakulását, és azt ilyen szinten beépítené a kiadványba. Jól átgondolt választás korszakolva, jó fényképekkel, tájékozottság – röviden így jellemezhetjük a Biblián kívüli írott anyag bemutatását.

Hasonlóan erős az összehasonlító vallástörténeti rész, gondolok itt a tárgyi kultúra bemutatására. Látszik, hogy a kiadvány szerzője jól képzett orientalista, aki nemcsak a héber, hanem az ékírásos anyagban is otthonosan mozog. Egy bibliai atlaszban természetesen más illusztrációk is helyet kaphatnak: családfák bemutatása, kronológiai táblázatok, felsorolások, illetve régiségtani témák, mint Kánaán földrajza, éghajlata, hadviselés, írástörténet. Személyes kedvenceim a háromdimenziós térképek. Ebben a formában nagyon hasznos segédanyag egy ilyen kiadvány az ókori Izráel tanulmányozásához, színes sokrétűségénél és olcsóbb árfekvésénél fogva nagyon erős konkurenciája lesz a jelenleg egyetlen magyar nyelvű felsőkategóriás bibliai atlasznak is. Napjaink atlaszaiban modern felvételek is találhatók a bibliai helységekről. Nem kivétel ez alól a „kis Lion” sem: a számtalan felvétel felsorolása itt fölösleges, de a spektrum itt is széles (Jerikó telljének fotójától a Hubble teleszkóp híres Hélix-nabula felvételéig). Pár szó az exegetikai irányultságról. Amíg a hazánkban jelenleg regnáló nagy bibliai atlasz erősen konzervatív, és csupán a bibliai elbeszéléseket parafrazálja, addig itt exegetikai háttérmunka is volt. Visszafogottság jellemzi és mérsékelt konzervativizmus, ugyanakkor érdekli a szerzőt az adott fontosabb probléma, és őszintén beszél is róla. Általános az őszinte, de diszkréten megfogalmazott problémafelvetés, valamint a mérsékelten konzervatív válaszadás. Tudományos megalapozottságában, sokrétűségével, olvasóbarát megoldásaival egy ilyen nyomtatott atlaszt meggyőződésem szerint csak egy interaktív digitális térkép tud majd felülmúlni, ebben a műfajban, a nyomtatott bibliai kéziatlaszok közt jobbat alkotni jelenleg nem lehet. Ezért ajánlom lelkészeknek, vallástanároknak, diákoknak, egyszóval: mindenkinek!

Egeresi László Sándor
Reformátusok Lapja