Református identitás és magyar irodalom

Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok

Győri L. János irodalomtörténész, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanára, a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet vezetője e kötetben az elmúlt két és fél évtized során készült tanulmányaiból gyűjt csokorba tizennégyet, amelyek a református identitás és a magyar irodalom érintkezési pontjait vizsgálják.

Így ismerkedhetünk meg a református identitás és magyar irodalom, a magyar református prédikáció a kora újkorban és a mártírium és magyar református kegyesség témái köré csoportosítva a Bibliáén túl Kálvin és Szikszai György mellett kevésbé ismert 16–18. századi református prédikátorok irodalmi hatásával (Siderius János, Geleji Katona István, Köleséri Sámuel, Szöllősi Mihály, Drégelypalánki János, Nagyari József, Tofeus Mihály, Nádudvari Péter), érintve a Debreceni Egyetem szellemi vonzásában az elmúlt évtizedekben folyó régi magyar irodalomtörténeti kutatás fő irányait (eszmetörténet, exemplumkutatás, retorika- és homiletikatörténet, mártíriumkutatás).

Az írások a szerzőnek arról a kettős szellemi kötődéséről tanúskodnak, amelyről így ír a könyv előszavában: „Az egyik az ismeretek átadásának vágya az általános műveltséget nyújtó középiskola szintjén, a másik pedig a magasabb szintű tudományos kutatás. Katedrán állva ma is igyekszem a tantárgyaimhoz kapcsolódó minden kérdésről ugyanazon intenzitással megszólalni, publikálni azonban elsősorban arról szeretek, amihez szellemi és spirituális gyökereim kapcsolnak, azaz a magyar protestáns, azon belül is elsősorban a református műveltség kérdéseiről.”