Így vall a költőnő: Harmincnégy esztendő termését foglalja magában ez a kis kötet. Pontosabban - tizedik verseskönyvemként immár - mindazokat az írásaimat, amelyeket tizenkilenc éves koromtól mostanáig, ötvenharmadik életévem betöltéséig, a Biblia, továbbá a magyar és európai protestáns egyház- és iskolatörténet eseményeinek és személyiségeinek hatására vetettem papírra. Szívből remélem, hogy ezek a régi-új Olvasóim számára külön-külön javarészt talán már ismerős, (részben korábbi köteteimben, részben az egyházi sajtóban publikált) angyalszárny-közeli versek így, egy gyűjteménybe rendezve még lélek-közelibbek lesznek. Fokozottan betöltve ezzel a költészet egyik legfőbb küldetését: embertársaim védelmét és megerősítését minden lehetséges élethelyzetben, az Istentől kapott eszközökkel. Téve ezt korlátaim tudatában, de teljes szeretetre és megértésre törekedve, még olyankor is, amikor a rám kiszabott - ha nem is Tótfalusi Kis Miklós-i tragikumú, de jócskán életminőség-rontó és csüggedésbe taszító - keserűségek,olykor megaláztatások hosszú sorával kell megküzdenem. Az esetek többségében - remélem, ez verseim többségében is híven tükröződik - bekövetkezik azonban Mára, a keserű vizű bibliai tó csodája, s egy Isten kezéből származó "víz-gyógyító, kicsiny gally" jóvoltából ismét azt érezhetem, milyen örömteli is a Teremtés részének lenni. Mindennapi munkáim révén éppúgy, mint a versírás ünnepi pillanataiban.
