Az Úrnak szentelt élet
Sándor Endre

Az Úrnak szentelt élet

Sámuel próféta élete és üzenete

Sámuel születéséért buzgón könyörög édesanyja a silói szentélyben. Az imádkozó asszony fogadalmat tesz: ha fiúgyermeket ad neki az Isten, "akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét" (1Sám 1,11). A könyörgés meghallgatásra talál. Sámuelt felviszi az édesanyja a silói szentélybe és rábízza Éli papra, hogy nevelje az Úr szolgálatára. Egy éjjel az Úr itt hívja el az ifjút prófétájául. Sámuellel új korszak kezdődik az ószövetségi nép történelmében. A bírák korában csak laza szövetségben élt együtt Isten népe, s így könnyen martalékává lettek az Égei tenger vidékéről kirajzó filiszteusoknak. Ebben a helyzetben állnak Sámuel elé azzal az igénnyel népe tagjai, hogy adjon nekik királyt. Sault, majd az ő sikertelensége után az Úr útmutatására Dávidot is ő keni fel királynak. Sámuel az ószövetségi nép tizenkettedik, utolsó bírája. "Sámuel egész életében Izráel bírája volt. Évről évre útra kelt, bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az ÚRnak." (1Sám 7,15-17). Ugyanakkor papi és prófétai tevékenységet végez! Úgy tartják számon, mint aki Dávid király királysága történetét is leírta próféta társaival együtt "Sámuel látnok, Nátán próféta és Gád látnok történetében" (vö: 1Krón 29,29) Ezenkívül a rabbinusi hagyomány szerint ő írta le Ruth könyvét is. Neve a Bibliában igazi imádkozóként szerepel: "Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik." (Zsolt 99,6) Más helyen pedig így fordul elő az Úr kijelentésében: "Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen." (Jer 15,1)

640 Ft
544 Ft
ISBN: 9789635580460
Format:
B/6
Dimensions:
119×163 mm
Binding:
kartonált
Pages:
194
Publication date:
2006

Az Úrnak szentelt élet. Presbiteri szolgálatunk Sámuel próféta életének tükrében


Már középiskolás koromban – mivel vidéki „bejáró” voltam a városi gimnáziumba – sokat olvastam a vonaton. Akkor persze főleg tankönyveket az aznapra szóló feladatok miatt, de az utazás közbeni olvasás hasznosságának emléke a mai napig megmaradt. A közelmúltban erre a célra a könyvtáramban egy, már évek óta olvasatlanul heverő, és méretében, terjedelmében jó útitársnak ígérkező könyvet választottam.

Bővebben

Utazásom célja a Szövetség jövője szempontjából felelős megbeszélésen való részvétel volt, s ahogy haladtam az olvasással, egyre határozottabban éreztem, hogy a kapott és megértett üzeneteket tovább kell adnom. Sándor Endre, 2017-ben elhunyt lelkipásztor-író gazdag életmű sorozatából az „Az Úrnak szentelt élet” című könyvről van szó, amely egy nagyon érdekes és értékes áttekintés Sámuel próféta életéről. Sámuelnek, mint utolsó bírának jutott az a feladat, hogy a királyságba való átmenet végrehajtásában közreműködjön.

Személyében és történelmi küldetésében papi, bírói és prófétai feladatok kapcsolódtak össze. Kételyei ellenére aktívan részt vett a királyság bevezetésében és közvetítette az új szervezet legitimációját. Az író a próféta életeseményeinek bemutatásával az aktuális ószövetségi igékhez kapcsolódóan mindig szerves újszövetségi összefüggésekre mutat rá, és konkrét feladatokra hívja fel a figyelmet: ezzel egy hiteles keresztyén életminta rajzolódik ki az olvasó előtt. Ebből - a szerző megfogalmazásait is használva – szeretnék figyelemfelkeltő összefoglalót adni. A próféta életének és szolgálatának kezdete arra hívja fel a figyelmet, hogy nagy szükség van az ősök emlékének, kegyességi értékeinek az őrzésére és az ezekért való hálaadásra. Sámuel történetéből többek között megtanulható, hogy nagyon fontos feladat az igazság kimondása, de csak a szeretet nyelvén. Ne ítélkezzünk feltételezések alapján – sőt, azokat is hallgassuk meg, akikről nem jó a véleményünk: Sámuel az engedelmes, a hálaadó, az imádkozó tanítvány példája, akinek hatása van a környezetére. Nyitott szívvel figyelte a jeleket környezetében, de tudta azt is, hogy az Istentől kapott útmutatással felelősen kell élni. Érezte, hogy mikor kell tanácsot kérni, de ehhez tudni kell, hogy mit keres. Így ha bennünket kérdeznek, tudjunk Isten emberévé lenni a családban, a ránk bízottak között. Ne mulasszuk el az alkalmas időt, s ha nem is mindent értünk, tudnunk kell, hogy Istennek terve van minden élettel. Ebben a folyamatban megtapasztalhatjuk, hogy ha Isten Lelke megragadja az életünket, akkor át is tudja formálni, így lehetünk „más emberré”. Ilyenkor nem az ember változik, hanem az történik, hogy aki életét Isten kezébe teszi, azt Isten átalakítja. Akit Isten így kiválaszt, az nem rejtőzhet el – boldog ember az, aki Isten akaratára igent tud mondani. Az is fontos, hogy a bajban nem zúgolódni kell, hanem önmagunkba nézni, és keresni Isten akaratát az eseményekben, de ehhez megállásra, csendre van szükség, mert így érvényesülhet az Isten által elrendelt életritmus az életünkben.

A türelmetlenség meggondolatlanságra csábít, a reménytelennek tűnő helyzetben pedig hitetlen cselekedet születhet. A túlzott aggodalom azt eredményezi, hogy Isten elveszi a lehetőséget. Ne emberekkel próbáljuk rendezni azt, amit Istennel kellene. Az emberiség üdvtörténetében Isten beváltja ígéreteit, de az egyes ember életében van lehetőség bűnbánatra és imádsággal reménykedni a megváltoztatásban.
A hiteles élet bűnbánatra ösztönzi a környezetet, és így a misszió eszközévé válhat! Fontos tudni, hogy Istentől kapott lehetőségeinkkel addig lehet és kell élni, amíg „bennünk van az Istentől kapott lélek”. A hazafelé úton majdnem a végére értem a könyvnek. Miután otthon befejeztem, úgy éreztem, hogy ezek a példák és a levonható következtetések a presbiteri szolgálat lelki kézikönyvének nélkülözhetetlen gondolatai kell, hogy legyenek. A könyv bevezetőjében írja a szerző: „Tanuljuk meg ezt a könyvet olvasva az Istennek szentelt életű Sámueltől, hogy ezen a földön legfontosabb az Istennek való engedelmesség.” Presbiteri szolgálatunk megáldását is ettől remélhetjük.

A kiadvány korlátozott példányszámban még rendelkezésre áll a Kálvin Kiadó készletében.

Dr. Tóth János

Megjelent a Presbiter folyóirat 2021. július-augusztus havi számában (XXX. évfolyam 4. szám)

Kevesebb

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand

Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.

The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.

This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.

Go to top

John Calvin Publishing House of the Reformed Church in Hungary