Bagdán Zsuzsanna

Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni

Életutak és emlékképek a Magyarországi Református Nőszövetségből

A nők mindig is jók voltak a mesélésben. Ez is egy mesélős könyv – egy szervezetről, amely bőven kínál számunkra tanulságokat tagjai személyes történetein keresztül is. A kötet negyvenhét nő életútját foglalja össze, akik a maguk helyén, lehetőségeivel, stílusával építették – és sokan közülük ma is építik – Isten országát a református egyház egyik országos belmissziói szervezete, a Magyarországi Református Nőszövetség kötelékében.

A Magyarországi (korábban: Országos) Református Nőszövetség 2010-ben hozta létre az első elnökéről, Zsindelyné Tüdős Kláráról elnevezett díjat. Az elismerést azoknak a tagjaiknak adják át, akik több mint tíz éve végzett munkájukkal jelentősen segítették a szövetség céljainak elérését a keresztyén hit- és életvitel, az egyházi munka, a diakónia, a missziói munka és az evangéliumi szellemű közösség építése terén. Kiadványunkban a 2010 és 2019 között e kitüntetéssel elismert asszonyokat mutatjuk be.

A díjazottak élettörténetei nem csak a nőszövetségi tagoknak szolgálhatnak megerősítésül: hitvalló életük, a nehézségekkel való megküzdésük, egymás iránti szeretetük bárki számára iránymutató, jó példa lehet. A díjátadókon elhangzott laudációkból elénk tárul a Magyarországi Református Nőszövetség másképpen meg nem ragadható karaktere is, amelyben egyformán fontos a lelkiség, a megküzdés, az összefogás, a szeretetszolgálat, az imádság, egymás terhének hordozása és Krisztus irántunk való szeretete.

2 200 Ft
1 870 Ft
ISBN: 9789635584970
Dimensions:
A/5
Format:
142×197 mm
Binding:
keménytáblás
Pages:
248
Publication date:
2021

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni


Sütemények, csivitelés, kézimunkakörök – a nőszövetségi munka hallatán bevallom, sokáig a kosztümös filmekből ismert jelenetekre asszociáltam. Pedig a nők imádságos jelenléte és áldozatos, bátor szolgálata az egyházban mindmáig hegyeket mozgat meg.

Már hat éve tartott a második világháború, amikor az egyház akkori vezetői egyöntetűen úgy látták, itt az ideje az asszonyok színre lépésének. Ravasz László dunamelléki püspök két teljesen eltérő karaktert, Pilder Mária erdélyi diakonisszát és Zsindelyné Tüdős Klára divattervezőt, az első filmrendezőnőt, Zsindely Ferenc politikus feleségét kérte fel az Országos Református Nőszövetség elindítására. Feladatuk a gyülekezeten belüli és kívüli jószolgálati és női lelki munka megszervezése volt. Összefogás és szövetség – így kezdődött az a sokszor láthatatlan, ám nagy horderejű szolgálat, amelyet a nők egymásért, a gyülekezetekért és az elesettekért végeztek a huszadik században, és végeznek most is.

Bővebben

Bár a Nőszövetséget 1950-ben hosszú évtizedekre feloszlatta az akkori államhatalom, az asszonyokat nem lehetett megszüntetni. A rendszerváltás után újjászerveződő szövetség ugyancsak legendás vezetője, Pásztor Jánosné találó megjegyzése lett a Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent, a Magyarországi Református Nőszövetség történetéről szóló kötet címe is. Az egymásba szövődő életutak és emlékképek gyűjteményét Bagdán Zsuzsanna, a Reformátusok Lapja korábbi újságírója írta és szerkesztette. A kiadvány első felében a szövetség történetének élvezetes elbeszélését tárja elénk megrajzolva egy-egy nőszövetségi alak és megmozdulás érdekes vonásait és a korokon átívelő, ámulatba ejtő összefüggéseket is. A könyv második felében a Zsindelyné Tüdős Klára-díj díjazottjainak portréit olvashatjuk a díjátadókon elhangzott laudációk alapján. Ahogy Bagdán Zsuzsanna fogalmaz: életútjukból kirajzolódik a Nőszövetség hitvallása, szolgálata, mással össze nem hasonlítható jelensége református közösségünkön belül.

Csakugyan: krisztusi lelkülettel végzett munkájukba a lelkiélet megszervezése, a társadalmi szolgálat, a háború idején még az üldözöttek bújtatása is beletartozott. Ez bizony nem pusztán a szabadidő értelmes eltöltésére tett törekvés volt, hanem bátor és tudatos akciók sorozata, hogy betöltsék azokat a helyeket, amelyeket mások nem tudtak vagy nem akartak betölteni. Olykor persze a mindennapok csendes, imádságos munkájával. Ha az ember Isten képmására teremtetett, akkor ezek a lányok és asszonyok Isten szívéből tükröznek vissza valamit. Nemcsak a finom sütemények és a szegények iránti adakozókedv jellemezte és jellemzi őket, hanem a hit igazságainak mélyebb megértésére való törekvés is, ezért is szerveztek például maguknak bibliaiskolai képzést.

Bár a járvány miatt a Zsindelyné Tüdős Kláráról elnevezett, a Nőszövetség tagjainak szolgálatát elismerő díj tízéves jubileumáról csak otthonaikban emlékezhettek meg, a kötet méltó és hiánypótló összegzése annak a tevékenységnek, amelyről eddig nem hallottunk eleget, igaz, e tevékenység hiánya igencsak hangos lenne. Kiderül ugyanis, mennyiféleképpen lehet Istent szolgálni, a jóra igyekezni és egymást megbecsülni. Hogy az imádság hegyeket mozdíthat meg, az asszonyok odaadó törődése pedig sebeket kötöz be – nemcsak az árvákét és az özvegyekét, hanem akár a részekre szakadt egyháztestét is. Ki gondolta volna, hogy a nők imádságai jelenthették többek között a Kárpát-medencei egyesített református egyház létrejöttének egyik legfontosabb előkészületét? Bagdán Zsuzsanna nem kevesebbet állít, ezzel is rávilágítva, hogy a Példabeszédek könyvében megénekelt derék asszonynak a 21. században is vannak élő példái.

Valóban példaadók azok a nők, akik szövetségük létével is bizonyítják, hogy milyen az a testvériség, amely építőleg hat rájuk és környezetükre is. A szépség, a rendszerezettség, a bátor erőfeszítés, a legkisebbek felemelése és egymás méltánylása az élő Istenről szóló tanúságtételek.

Ahogy egy a könyvben idézett egyházi újságíró egyszer megjegyezte: ezek az asszonyok valóságos református titkosügynökök. Szerepük a szerző szerint ma, a világjárvány közepette még inkább látható és értékelhető, hiszen az elmúlt időszakban kiderült, hogy a hétköznapi tettek mekkora jelentőséggel bírnak egész társadalmunk számára. Egy, a mostanihoz fogható nehéz időszak persze nem ismeretlen az idősebbek számára, és a még korábbi elődök számára sem volt az. És ha számukra volt remény – márpedig történetük szálain ez ragyog át –, akkor számunkra is lehet.

A nők, akik egymás szövetségesei, hagyják, hogy Isten egybeszője őket mások javára is. Nagy távok leküzdésében vagy egy-egy általuk készített, meleg takaró ölelésében a szeretet válik kézzelfoghatóvá. A Biblia szerint az utolsó idők jele, amikor az sokakban meghidegül. Az ő puhaságuk viszont sok keménységnél szakításállóbb. Vajon becsüljük-e eléggé, amit az egyháznak és a világnak jelentenek? Tiszteljük-e bennük az isteni képmást? És merjük-e követni példájukat?


Jakus Ágnes


Parokia.hu

Kevesebb

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand

Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.

The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.

This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.

Go to top

John Calvin Publishing House of the Reformed Church in Hungary