Vigasztaló ismeret
Fekete Károly, Ferencz Árpád szerk.

Vigasztaló ismeret.Tanulmányok a Heidelbergi Káté teológiájáról

Jelen kötetünkben a MRE Doktorok Kollégiuma 2013 augusztusában Debrecenben tartott ülésének Heidelbergi Kátéval kapcsolatos előadásait adjuk közre. A 40 éves Doktorok Kollégiuma néhány szekciójában kiemelt témaként foglalkoztak a 475 éves Heidelbergi Káté teológiai üzenetével. Ezeket az előadásokat kiegészítve és további közreműködőket felkérve, arra törekedtünk, hogy hitvallási iratunk teológiai üzenetét a modern kor számára közelebb hozzuk.
A hitvallási irat szándéka szerint Isten vigasztaló üzenetének rendszeres kifejtésére törekszik. Ehhez alkalmazkodva e kötetben a Káté írásmagyarázati módszerétől elindulva a szerzők kifejtik annak dogmatikai, etikai, missziológiai és gyakorlati teológiai következményeit. Mindezt abban a reménységben, hogy Isten üzenetének rövid és rendszeres summája, amint azt a Heidelbergi Káté kifejti, ma is aktuális üzenetet hordoz, hiszen a kérdés ma is aktuális: „Ha mindezeket hiszed, mi hasznát veszed?” A vigasztaló üzenet lelki haszna pedig, amint azt hitvallási iratunk summázza, ma is megáll: béketűrő, hálás és reménykedő élet, Isten vigasztaló üzenetének ajándéka. Reméljük, hogy ez a kötet a maga módján ennek jobb megértéséhez hozzá tud segíteni.

1 800 Ft
1 530 Ft
ISBN: 9789635582372
Format:
B/5
Dimensions:
165×235 mm
Binding:
kartonált
Pages:
152
Publication date:
2013

Kattintson egy oldalra a nagyobb méretben való megtekintéshez.
Húzza a képet balra vagy jobbra a lapozáshoz.

imageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimage

Vigasztaló ismeret


Jelen kötetünkben a MRE Doktorok Kollégiuma 2013 augusztusában, Debrecenben tartott ülésének Heidelbergi Kátéval kapcsolatos előadásait adjuk közre. A 40 éves Doktorok Kollégiuma néhány szekciójában kiemelt témaként foglalkoztak a 475 éves Heidelbergi Káté teológiai üzenetével. Ezeket az előadásokat kiegészítve és további közreműködőket felkérve, arra törekedtünk, hogy hitvallási iratunk teológiai üzenetét a modern kor számára közelebb hozzuk.

Bővebben

A hitvallási irat szándéka szerint Isten vigasztaló üzenetének rendszeres kifejtésére törekszik. Ehhez alkalmazkodva e kötetben a Káté írásmagyarázati módszerétől elindulva a szerzők kifejtik annak dogmatikai, etikai, missziológiai és gyakorlati teológiai következményeit. Mindezt abban a reménységben, hogy Isten üzenetének rövid és rendszeres summája, amint azt a Heidelbergi Káté kifejti, ma is aktuális üzenetet hordoz, hiszen a kérdés ma is időszerű: „Ha mindezeket hiszed, mi hasznát veszed?” A vigasztaló üzenet lelki haszna pedig, amint azt hitvallási iratunk summázza, ma is megáll: béketűrő, hálás és reménykedő élet, Isten vigasztaló üzenetének ajándéka. Reméljük, hogy ez a kötet a maga módján ennek jobb megértéséhez tud hozzásegíteni.

Confessio 2014/1.

Kevesebb


Vigasztaló ismeret


„A 450 éves Káté célja ma is az, hogy adjunk bátor visszhangot annak szavára, aki azt mondta: ’az én juhaim hallgatnak a hangomra’ (Jn 10,27).” (113.) Ahogy a Káté ad visszhangot Jézus szavaira, úgy ad a Vigasztaló ismeret című tanulmánykötet visszhangot a Heidelbergi Káté gondolataira. A kötet arra indít, hogy 450 éves hitvallási iratunk szavait újra meghalljuk, és saját gondolatokkal tudjunk rájuk felelni. A Káté szavaira ebben a kötetben kilenc teológus válaszol, és ezek a válaszok az olvasót is továbbgondolásra, akár megszólalásra késztethetik.

Bővebben

Hitvallási iratunk kerek évfordulóját nagyfokú érdeklődés kísérte. A 2013-as év a hitvallás éve volt egyházunkban, elkészült a Káté új fordítása, valamint megjelent Fekete Károly: A Heidelbergi Káté magyarázata. Hálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletben című kézikönyve is. E kötet szerkesztését Fekete Károly és Ferencz Árpád végezték, s maguk is tanulmányokkal járultak hozzá a kötethez. A Kátéra irányuló figyelem azonban nemcsak a jubileumnak köszönhető. A kötetben szereplő tanulmányok többsége megfogalmazza, hogy a Káténak a mára nézve is érvényes, aktuális mondanivalója van. Ezeket az időszerű üzeneteket tárták fel a tanulmányok szerzői.

A kötetet tartalmi szempontból két nagyobb részre lehet osztani, amelyekben a szerzők a Kátét mint szöveget és a Kátét mint eszközt mutatják be és értelmezik. Az előszóban és az azt követő négy tanulmányban a Káté jelentőségéről, ószövetségi és újszövetségi hátteréről, kiadástörténetéről olvashatunk tanulmányokat. A kötet második felében a Káté a missziói munka segítőjeként, keresztyén életre vezérlő kalauzként, „a gyülekezetek hitvallásaként”, hitre nevelő eszközként jelenik meg. E rövid felsorolásból is látható, milyen sokféle témához képes kapcsolódni a Káté ma is. Azonban a változatosság mögött ott az egységes mondanivaló: számos írás kiemeli a Káté krisztocentrikus voltát. A szövegekből kiderül többek közt, hogy a Káté az Ószövetség messianisztikus értelmezését követi, az embert a Jézus Krisztusban végbement megbékélés felől nézi, és nagy hangsúlyt kap benne a kérügmatikus funkció is. Ezzel összefüggésben a hitvallás szóteriológiai irányultsága is rendkívül fontos: a Kátét az ember üdvössége és megigazulása érdekli. A hitvallást ez az irányultság köti a ma emberéhez, hiszen a hívő ember mindenkor rákérdez az üdvösségére; ebben a kérdésben kínál útmutatást és vigasztalást a Káté.

Az előszó és az első tanulmány a Káté mai jelentőségéről beszél. Fekete Károly A Heidelbergi Káté teológiai jelentősége és mai aktualitása című ünnepi beköszöntőjében Pannenberg nyomán kiemeli: a szekularizmus és a fundamentalizmus közötti út az értelem és hit közötti szövetség megújításának az útja, s ezen az úton lehet mérföldkő a 450 éves Heidelbergi Káté. Németh Tamás A hitvallás mint alapvető tanítás régen és ma című tanulmányában hangsúlyozza, hogy a hitvallástétel nemcsak régi korok feladata, hanem a 21. századé is, hiszen a hitet minden esetben hitvallásnak kell követnie, különben elvész a tudatos hitbeli hovatartozásunk. A kötet egy másik írásában Németh Tamás mellett Szűcs Ferenc is felteszi a kérdést: szükséges-e új hitvallást alkotnunk? Mindkét szerző megfogalmazza azt a dilemmát is, miszerint egy új hitvallás talán egyházszakadáshoz vezetne, így a kérdésre nem kapunk választ, de a felvetés alkalmas a továbbgondolásra.

Az Ószövetség a Heidelbergi Kátéban címmel Karasszon István a Káté ószövetségi utaló helyeit vizsgálja sajátos módon: Heinrich Bullinger Summa christenlicher Religion című 1556-os munkájával veti össze a Kátét. Az összehasonlítás számos tanulsággal jár: az Ószövetség magyarázata a Kátén belül egyszerű, világos és közérthető, máig megőrizte tanulhatóságát. Bullinger műve inkább tekinthető kiegyensúlyozott bibliamagyarázati összefoglalónak, ám a Káté szerzőinek nem is volt szándéka, hogy a reformátorok mondanivalóját összefoglalja az Ószövetség tanításáról. A szerző arra jut, hogy a Kátéban felvázolt ószövetségi anyag kitűnően alkalmas későbbi teológiai tanulmányok alapvetéseként is.

Az újszövetségi utalások szintén lehetőséget adnak a részletesebb fejtegetésekre. Vladár Gábor A Heidelbergi Káté szentírás-használatáról ír, bizonyítva, hogy mennyire gazdag a Káté újszövetségi vonatkozásokban. Tanulmányának egyik kiemelkedő pontja az 1Kor 10,16–17 vizsgálata a Káté úrvacsorai szereztetési igéiben. Itt Melanchthon és Luther úrvacsora-értelmezéseit ütközteti a szerző, és megállapítja, hogy meghatározó jelentőségű az a gesztus, mellyel a Káté az 1Kor 10,16–17-et hozzáilleszti az úrvacsora szereztetési igéihez, hiszen ez a két vers adja a szereztetési igék hermeneutikai kulcsát. A Káté ezzel döntő jelentőségű munkát végzett a sákramentumtan, azon belül is az úrvacsoratan területén.

Nem kevésbé érdekes Fekete Csaba tanulmánya (Kérdések és kiadások – a Heidelbergi Káté múltja és jövője), aki számos problémát hoz szóba a Káté történetével kapcsolatban. Csak néhányat emelek ki a kérdéses ismeretek közül: nem tudjuk, melyik a Káté legelső kiadása (a világhálón is két első kiadás érhető el); a magyar fordító személye bizonytalan (Huszár Gál vagy Huszár Dávid); még nem tisztázott, hogyan tekintsük a Káté járulékait, például az imádságokat, pedagógiai jellegű gyakorlati tanácsokat, amelyek a különböző kiadások részeiként jelentek meg. E tanulmány arra figyelmeztet, hogy bár a Káté kapcsán sokan komoly kutatásokat végeztek a korábbi évszázadokban és a hitvallás évében is, ám még mindig elvégzendő feladat maradt a pontatlanságok, bizonytalanságok felszámolása.

A továbbiakban főként a Káté használatáról, alkalmazásáról olvashatunk. Gaál Sándor A Heidelbergi Káté missziológiai jelentősége ma címmel értekezik. A mai pluralizált társadalomban az egyházképnek egy folyamatosan változó közegben kell kirajzolódnia. A Káté számos kérdés-felelete segíthet az egyház jelenlegi önértelmezésének megalkotásában. Az 54. és 55. kérdés-feleletek az Isten eredeti tervéhez közelebb lévő egyház képét mutatják, és ennek a képnek a felvállalására buzdítanak. Az egyház lényegére különösen is az 54. kérdés-felelet világít rá, mely személyes hangon szólal meg, vigasztalást adó tartalommal. Ez a bensőséges és vigasztaló hangvétel lehet az egyház sajátja korunkban is.

Ferencz Árpád tanulmányának (A Heidelbergi Káté dogmatikai kézikönyv, vagy keresztyén életre vezérlő kalauz?) kulcskérdése a következő: „releváns-e és ha igen milyen mértékben a Heidelbergi Káté a mai reformátusság erkölcsi ítéletalkotási folyamatainak szintjén?” (87.) Az előző tanulmányhoz hasonlóan a szerző itt is egy kordiagnózist állít fel, majd azon gondolatok, problémák leltárát ejti meg, amelyek a Kátéban benne foglaltatnak. A tanulmány a Káté emberképével kapcsolatban fogalmaz meg lényeges megállapításokat: a Káté az embert kapcsolatra teremtett személynek látja, az ember elsődleges viszonyulása az Istenhez való viszony, másodlagosan és ebből következően az embertárssal való kapcsolat. A Káté ebben a kettős kötésben látja az ember szabadságának megvalósulását. A hitvallás nem kidolgozott és tézisszerű etikát kínál, hanem támpontokat; ezért a tanulmány végén a szerző arra jut, hogy a Káté több „csupán” dogmatikai kézikönyvnél, sokkal inkább olvasható keresztyéni életre vezérlő kalauzként.

Szűcs Ferenc A Heidelbergi Káté legújabb magyar nyelvű magyarázatairól értekezik. A kátémagyarázat a 20. század magyar kegyességi irodalmában igen gazdagnak mondható, két irányzat is adott ki kátémagyarázatot: a Sebestyén Jenő nevével fémjelzett történelmi kálvinizmus, illetve az ébresztő belmissziói irány is, emellett az iskolai hitoktatás részére is születtek magyarázatok. Szűcs hangsúlyozza a 400 éves jubileum hasznát, amely a káté magyarországi történetének és hatástörténetének feltárásában áll, és értekezik a jelen jubileum már látható hasznáról is.

A kátémagyarázatok 20. századi történetét a kátétanítás története követi, a két téma szoros összefüggésben van egymással. Jakab-Szászi Andrea tanulmánya – A Heidelbergi Káté a hitre nevelésben – felvet egy olyan kérdést, ami talán ritkán jut eszünkbe: miért jelent meg a Káté a gyermekek oktatásában is, holott nem gyerekeknek készült? A választ abban a jelenségben találja meg, hogy „a reformáció komolyan vette minden ember hitét” (117.), a reformátorok a gyermekek számára is meg akarták adni a lehetőséget arra, hogy a keresztyén vallás alapjait megismerjék, és ebben segített a káté. Napjainkban már nem szó szerint megtanulandóak a kérdés-feleletek, mint korábban, de a református kerettanterv szellemiségének egyik meghatározó eleme ma is a Káté.

Nemcsak a kerettanterv, hanem a mai gyülekezeti élet szellemiségének is alapvető része lehet a Káté. Fekete Károly a kátémagyarázatos istentiszteleti hagyomány felélesztésére és kátémagyarázatos intenzív kurzusok elindítására tesz javaslatot A Heidelbergi Káté szerepe a felnőttképzésben címmel, hiszen így a Káté nemcsak a konfirmandusok, hanem a felnőtt egyháztagok számára is elérhető közelségbe kerülne. Fekete Károly így fogalmaz: „Újra ki kell domborítani egyházunkban a tanító jellegű alkalmak jelentőségét, amelyeknek a gyülekezetépítés tartalmi cselekményeivé kell válniuk.” (144.) Ennek érdekében a lelkipásztorok gyakorlati útmutatást is kapnak a szerzőtől. A Pfalzi Egyház Rendtartása kilenc vasárnapon át javasolta lekciónak a Káté témaköreit; a tanulmány ennek alapján közöl egy kilencrészes felosztást, aminek nyomán intenzív kátékurzusokat lehetne tartani.

Jelen tanulmánykötet új mérföldkövet jelent a kátémagyarázatok történetében. Az itt közölt tanulmányok le is zárnak bizonyos kérdéseket, de újabb kutatások megalapozásaként is szolgálhatnak. Emellett a kötet alkalmas arra, hogy a hitoktatók, lelkipásztorok iskolai-gyülekezeti munkáját is segítse. S talán a legfontosabb, hogy a Káté mindenkor aktuális kérdésére – „Ha mindezeket hiszed, mi hasznát veszed?” – a tanulmányok érthető, adekvát válaszokat tudnak adni a hívő ember számára.

Lovas Anett Csilla
Theologiai Szemle 2014/2.

Kevesebb

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand

Cookies are small text files that can be used by websites to make a user's experience more efficient.

The law states that we can store cookies on your device if they are strictly necessary for the operation of this site. For all other types of cookies we need your permission.

This site uses different types of cookies. Some cookies are placed by third party services that appear on our pages.

Go to top

John Calvin Publishing House of the Reformed Church in Hungary