A református hittudat megerősítése egyházunk egyik stratégiai kérdése. Ezért számomra Eberhard Busch professzor Református című könyve alapkönyv. A református teológiai szemléletmód és világlátás biblikus-hitvallásos bemutatását vehetjük általa a kezünkbe. A szerző végigvezeti az olvasót azokon a pilléreken, amelyek a református gondolkodásmódot alakították. A követelményrendszer kiindulópontját így jelöli meg a szerző: „Csak akkor vagyunk elődeink lelki gyermekei, csak akkor járunk az ő nyomdokaikban, csak akkor megyünk az úton velük kézen fogva, ha az egyház bennünk is Isten Igéje szerint újul meg: ha nem a megváltozott kor körülményeihez, hanem mindenekelőtt Isten élő Igéjéhez igazodunk.”
Ezzel az elszánással és folyamatosan reflektálva a régebbi és újabb hitvallási iratokra, érthetően, olvasmányosan és frissen tárulnak elénk a református alapelvek.
A könyv egészét áthatja szerzőjének élettapasztalata és református elkötelezettsége. Eberhard Busch az 1965–1968 közötti években mint Karl Barth személyes asszisztense működött. Tizenhét évig volt gyülekezeti lelkipásztor, s közben az egyik svájci rádió igehirdetője is. A Göttingeni Georg-August Egyetemen 1986-ban lett professzor. A Karl Barth Kutatóintézet vezetőjeként nyugdíjba vonulása után is aktív publikációs és előadói tevékenységet folytat. Korunk református keresztyén teológiai tudományosságának veretes alakja. Évtizedek óta hűséges pártfogója és tanítója a magyar reformátusságnak is, amit az is jelez, hogy 1995-ben Kolozsváron, 2004-ben pedig Debrecenben kapott teológiai díszdoktori címet. Az idei sárospataki teológiai évnyitón lett tiszteletbeli tanára az intézménynek, és az elmúlt napokban is előadásokat tartott Magyarországon.
Hazai teológiai gondolkodásmódunk számára mindenképpen gazdagodás az, hogy Busch professzor úgy őrzi az élő teológiai örökséget, hogy közben kérdésfeltevése kritikus és önkritikus, kerüli a leegyszerűsített és a rövidzárlatos válaszokat, mert komolyan veszi Isten Igéjének mércéjét.
Ha rajtam múlna, akkor Eberhard Busch Református című könyvét kötelező olvasmánnyá tenném lelkészek, presbiterek, teológusok, vallástanárok és hitoktatók, református tanárok és diákok számára, mert a mű tartalma segít önismeretünk megszilárdításában és önértelmezésünk tisztításában. Köszönet érte a szerzőnek, a fordítást készítő Szabó Csaba lelkipásztornak és a magyar kiadást gondozó Kálvin Kiadónak!
Fekete Károly
