A gyász és az elmúlás kérdéseivel foglalkozik gyermekeknek szóló új könyvünk, amelyről Kovácsné Gombos Tímea írt ajánlót a Reformátusok Lapjában. 

Egyre nehezebben mutatjuk ki a veszteséggel, elmúlással járó érzelmeinket. A korábbi hagyományos gyász- és búcsúrítusok, amelyek ezen érzelmek feldolgozását segítették, kikoptak a gyakorlatból. Ez azt jelenti, hogy a mai gyermekeknek a szélsőséges érzelmi megterheléssel külső, rituális segítség nélkül, önerőből kell boldogulniuk. Sokszor a felnőttektől sem kaphatnak segítséget, mert ők maguk is érintettek érzelmileg, illetve ők sem tudnak gyászolni.

„Gyászukat örömre fordítom..." (Jer 31,13) Lehetséges ez? Begyógyulhatnak a gyász ejtette sebek? Lehet újra vigadni a veszteség után? Ki tud segíteni a veszteséggel szembesülő gyermeknek? Mindazok a rokonok, ismerősök, szomszédok, hitoktatók, lelkipásztorok, akiket Isten érzékennyé tett egy-egy küszködő gyermek sorsa iránt, akik meglátják a felszín mosolya, játéka mögött a kérdéseket, akik valahonnan tudomást szereznek egy család nehézségeiről, és tudják, hogy Isten a látás mellé felelősséget is adott.

Az elmúlás, a változás az élet körforgásának természetes velejárója: előbb-utóbb a legkisebbek is találkoznak az élet végességével, amikor elpusztult állatot látnak, búcsúzniuk kell házi kedvencüktől vagy valamelyik családtagjuktól. Ez elkerülhetetlen. A gyermeknek elsődlegesen nem az elmúlás témája nehéz, hanem az azt körüllengő bizonytalanság. Nem az lenne inkább a segítség, ha felkészítenénk ezekre az eseményekre, ha közösen keresnénk a választ a halállal kapcsolatos kérdésekre?

Catherine House és Honor Ayres Hová ment nagypapa? című könyve ebben a közös útkeresésben nyújt rendkívüli segítséget egy kislány és a nagymamája közti párbeszéden keresztül. Nem mond sem többet, sem kevesebbet annál, mint amire egy gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy megnyugvást találjon az élet Uránál, Istennél. Nincsenek tabuk: a beszélgetésben nevén nevezik a gyászt, a nagypapa elvesztésével járó szomorúságot és a hiányérzetet, felmutatva az élet és a vigasztalás Istenére, aki igenis képes a gyászunkat örömre fordítani.

A kiadvány egyszerű nyelvezete, kedves grafikája egyaránt arra bátorít, hogy merjük elővenni óvodai vagy iskolai csoportban, családban, hogy minél több felnőtt és gyermek átélje általa Isten gyógyító csodáját.

Kovácsné Gombos Tímea

Forrás: Reformátusok Lapja, 2018. október 28.