A keresztyén egyház korai időszakában sokféle hagyomány élt egy időben, a párhuzamos történetek jól megfértek egymás mellett. Az egyház erősödésével ugyanakkor elindult az a kanonizációs időszak, amely során az egyházatyák határozottan elválasztották a hiteles és az apokrif iratokat egymástól.

Mára a Szentírás tekintélye kikezdhetetlen, így olyan hangok is megszólalhatnak, amelyek arra biztatnak minden bibliaolvasót, hogy ismerje meg és kezelje helyén az apokrif iratok sokszínű, több évezredes szövegvilágát. Uwe-Karsten Plisch Ami a Bibliából kimaradt – A korai keresztyénség apokrif iratai című könyve megismerésre, kritikai gondolkodásra hívja mind a hívő, mind a Biblia világa iránt érdeklődő laikus olvasókat.

A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent kötet a kora keresztyén szövegeket (nem keletkezésük időrendjében, hanem műfajok szerint rendezve) tárja az olvasók elé: „Megbízható fordítások, hiteles információkkal bevezetve, hogy az olvasóknak olyan ismereteket közvetítsenek, amelyek segítenek saját véleményük kialakításában, és betekintést engednek a korai keresztyénség szellemi és irodalmi sokszínűségébe.” – olvashatjuk Plisch használati útmutatóját a kötet bevezetőjében. Érdekes vállalkozás ez a hit és a ráció összhangjának kialakítására. Valójában a hitnek nem a tudomány, hanem a hitetlenség az ellentéte, nagy baj lenne, ha hívő azért fordulna el Istentől, mert megismerkedett az apokrif iratokkal! Sőt, a megismerés mélyebb összefüggések megértéséhez is elvezethet!

Az apokrif iratok olvasása izgalmas szellemi kalandozás a Kr. u. 1. század világába: megismerhetjük az egymás mellett kialakuló írásbeli hagyományokat, azt, hogy a kanonizáció előtt az egyes keresztyén gyülekezetekben milyen szövegek éltek, hogyan próbálták – sokszor a tanítványok nevével hitelesítve – ezek tekintélyét megerősíteni. A könyv szerzője a Kr. u. 4. században élt Athanasius püspök húsvéti levelének bemutatásával a Biblia könyveinek kanonizációs folyamatába is bevezeti olvasóit, és akkor sem engedi el a kezét, amikor az egyes apokrif iratok szövegét mutatja be – rövid orientáló bevezetésekkel és szövegközi magyarázatokkal segít eligazodni az apokrif szövegek világában.

„Minden keresztyén apokrif irat része a korai keresztyénség irodalomtörténetének, és mint ilyenek, olvasásra érdemesek. […] Az apokrif szövegek ismerete gazdagítja az Újszövetség megértését éppúgy, mint a korai keresztyénségről szóló teológiatörténeti ismereteinket.” – vallja Plisch. A könyv segít abban, hogy átgondoljuk viszonyunkat az apokrif iratokhoz, a Bibliát naponta olvasó embernek is ezzel a nyitottsággal érdemes ránézni arra a szellemi sokféleségre, amelyet ezek a szövegek tárnak elénk.

Érdemes Plisch könyvével párhuzamosan olvasni – az ugyancsak a Kálvin Kiadónál megjelent – A bibliai apokrifek és a reformáció című kiadványt, amelyben Zsengellér József a bibliai kánon kialakulását a kezdetektől a reformáció koráig kíséri végig.

Pompor Zoltán

A cikk a Könyvhét című internetes könyves újságban jelent meg 2023.09.25-én.


Plisch, Uwe-Karsten
Ami a Bibliából kimaradt. A korai keresztyénség apokrif iratai