Kettős könyvbemutatót tartottak december 14-én Budapesten, a Bibliamúzeumban. Lábadi Károly Hercegszöllős és zsinata című könyvét és Szegedi Kis István A tiszta teológia főrészei (Loci communes) című művének Buzogány Dezső általi fordítását ismertették. A két könyvről Bogárdi Szabó István volt püspök moderálásával beszélgettek. Ulicza Tamás írása.


Ahol a történelem földlemezei ütköznek

Lábadi Károly néprajzkutató ötven éve járt először a Drávaszögben, felesége szülőföldjén. Akkor határozta el, hogy egy sorozatban feldolgozza a drávaszögi Árpád-kori magyar falvak történetét, ez ötven év alatt kilenc kötetben valósult meg. A mostani, Hercegszöllősről szóló könyv a sorozat zárókötete, jelentette ki Lábadi Károly, és emlékeztetett mindenkit, hogy ma körülbelül ötven település van a Duna és Dráva összefolyásánál található Drávaszögben, ebből tíz nagyobb részt magyarok által lakott.
Kettős könyvbemutató, Bibliamúzeum, 2022. december 14. - Fotó: Hurta Hajnalka
A hercegszöllősi zsinatról szóló könyv, valamint a zsinaton aláírt eredeti artikulusok. Utóbbi a Ráday-gyűjtemény részeként megtekinthető

Lábadi Károly beszélt a régió történetéről, amely szerinte olyan, mint amikor földrengéskor a földlemezek összeütköznek egy-egy zónában. A római időben a limesrendszer húzódott itt, később a nyugati és keleti keresztyénség határa, majd az oszmán időkben is két tűz között találták magukat a helyiek. A lakosság válasza a megpróbáltatásokra a lelki, spirituális megújulás befogadása volt a 16. században. Itt is felvilágosult parasztpolgárság élt mint Debrecenben vagy az erdélyi mezővárosokban. Tevékenykedett itt, Laskón Sztárai Mihály, Hercegszöllősön Kákonyi Péter és Veresmarti Illés. Rengeteg drávaszögi fiatalt találhatunk a német egyetemeken a 16. században.

A hercegszöllősi zsinat Lábadi Károly szerint sarokkő volt, amely meghatározta a további építkezést. Az 1576-ban összegyűlt negyven prédikátor számos határozatot hozott, például az anyakönyvek vezetésének szükségességéről, az „eretnekekkel” folytatott hitviták végéről és az élet különböző területeinek szabályozásáról. A szerző úgy értékelte, hogy ekkor diadalmaskodott a helvét irányzat a környéken.


Egy régi hiányosság pótlása

– Szegedi Kis Istvánról sokáig azt tartották, hogy az egyik legműveltebb 16. századi lelkészünk volt, és bár azóta kiderült, hogy általában nem saját kútfőből dolgozott, hanem más művekből állította össze saját írásait, így is óriási munkát végzett a gyűjtéssel, szűréssel, értékeléssel – jellemezte Buzogány Dezső az általa fordított könyv szerzőjét. Elmondta, régi hiányosság volt, hogy a Loci communes nem volt meg teljes magyar fordításban, és már diákkora óta motoszkált a fejében, hogy jó volna ezt a munkát elvégezni és közkinccsé tenni. – Ha Európa nyugati fele méltónak találta Szegedi munkáját arra, hogy kiadja és megőrizze, akkor nálunk is illik pótolni a hiányt – mondta Buzogány Dezső.

Az elkészült fordításban, amely A tiszta teológia főrészei címet viseli, az oldalak az eredetihez teljesen hasonlóak, mindegyiket külön szerkesztették, tipográfiailag az eredetivel egyező módon. A fordító elmondta, hogy a címen sokáig gondolkozott, hiszen lehet, a „közös helyek” szó szerinti átültetése a mai olvasónak már nem sokat mondana. Végül a „főrészek” mellett döntött, amiért, tudja, egy magyartanárnő meghúzná a fülét, de a jelentésbeli különbség miatt választotta az egybeírást, mint ahogy például a jócselekedeteknél is alkalmazták ezt korábban.


A könyvben megtalálhatjuk Skaricza Máté életírását Szegediről, amelyben részletesen kitér saját peregrinációs élményeire is. Ezekhez egyébként Szegedi utazási tippeket is adott neki, például hogy Itálába ne vigyen protestáns könyveket magával, mert börtönbe kerülhet.


A könyv központi részét adó Loci communes mellett Buzogány Dezső egy olyan részt is a kötetbe foglalt, amelyben összeveti, hogy mi mindent vett át Szegedi Kálvintól. Ez a professzor szerint azért fontos, mert korábban azt feltételezték, hogy Kálvin nálunk a 16. században még nem igazán hatott, csak tanítványain keresztül, viszont Szegedinél kimutatható, hogy Kálvin könyveiből is dolgozott. Egy kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy a munka körülbelül három és fél évet vett igénybe, de ennek nagyobb részét nem is a fordítás, hanem a kutatás vitte el: a források keresése, összevetések, az európai visszhang feltérképezése.


A régiek iránti tisztelettel

Bogárdi Szabó István elmondta, nagyon örül ennek a fordításnak, mert korábban csak részletek voltak meg magyarul, és az ilyen műveket egészben kell látni, hiszen a gondolkodók nem azért alkottak, hogy háromszáz év múlva egy-egy szép mondatot idézzenek tőlük. – A 20. század közepén elterjedt az a nézet, hogy a magyar reformátorok csak kompilátorok voltak, igazából nem is végeztek akkora munkát, de ez a fordítás is segít erre rácáfolni – mondta a volt püspök, hozzátéve: a teológiában amúgy is mindenki plagizál Pál apostol óta.

Lábadi professzor könyve Bogárdi Szabó István szerint érdekes világot mutat be. A török által uralt területekről sokszor úgy gondolkodunk, hogy ott semmilyen tudományos és vallási élet nem volt, de ez a monográfia bizonyítja, hogy ha lappangva is, de a Duna mentén is aktív életet éltek a parasztpolgárok.


– Mindkét könyvet jó olvasni és elmélyedni bennük a régiek iránti nagy tisztelettel, amelyet a két szerző is megadott nekik munkája közben – értékelte a műveket a volt püspök, az est moderátora.

 

A cikk a reformatus.hu oldalon jelent meg 2022. december 16-án.

Szöveg: Ulicza Tamás

Fotó: Hurta Hajnalka