Nem könnyű várni. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy még ha meg is teszünk mindent, mégsem a mi kezünkben van a megoldás, a feloldás, a gyógyulás, a szabadulás.

De mégis jó várni. Mert van Kire. Arra, aki eljött, és aki eljövendő.

És ímé, vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek vala őrajta. És kijelentetett néki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy őérette a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben! Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára, világosságul a pogányok megvilágosítására és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

Lk 2,25–32 (Revideált Károli-Biblia, 1908, a mai magyar helyesíráshoz igazítva, 2021)

Jöjj, áldott nagy Királyunk, / Szívünk csak téged vár,
Újítsd meg szent Egyházad, / A gonoszt űzd el már!
Add igéd tiszta fényét, / Gyújtsd fel szívünk reményét,
Ó, Jézus, jöjj hozzánk!

Ha elcsügged a lelkünk, / Te adsz reménységet,
Ha megfárad a testünk, / Elnyerjük erődet.
Megváltónk, arra kérünk, / Védjed, óvjad az éltünk!
Ó, Jézus, jöjj hozzánk!

Református énekeskönyv (RÉ21), 386. Szöveg: Csorba I. | dallam: Erfurt, 1524

Áldott ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden Olvasónknak!

A Kálvin Kiadó munkatársai