Hogyan segíthet a mozgás és a minket körülvevő környezet az imádságban való elmélyülésben? Miskolczi Enikővel a nemrég megjelent Imaséták. Példatár című könyv apropóján beszélgettünk. Barna Bálint cikke a parokia.hu oldalon.


Hiánypótló mű jelent meg nemrég a Kálvin Kiadónál. A huszonhárom imaséta leírását és a megvalósításukhoz szükséges instrukciókat tartalmazó Imaséták. Példatár című könyv ugyanis az elmélyülés különleges útját ajánlja a közösségvezetők figyelmébe. Az út ez esetben szó szerint értendő, hiszen az imaséták interaktivitásának egyik fő alkotóeleme a mozgás, az adott út bejárása – fizikai és lelki értelemben egyaránt. Ehhez az úthoz viszont elengedhetetlen az imádságban született tervezés, az útvonal és a hozzá tartozó állomások, szövegek, kellékek alapos átgondolása és igényes összeállítása. A könyv példákat és gyakorlati segítséget is nyújt az imaséták szervezésében, így hasznos útmutató minden olyan közösségvezető számára, aki külső-belső sétára invitálná az erre nyitottakat.


Mederbe terelt ima


De mi is pontosan az imaséta? – adódhat sokunkban a kérdés. „Az imaséta olyan interaktív, vezetett imaút, amely segít nekünk kizökkenni az imádkozás rutinjából” – magyarázta portálunknak Miskolczi Enikő református lelkipásztor, a kötet szerkesztője. Az imasétát az állomásaival együtt elő kell készíteni, az imádkozó pedig vagy egyedül megy végig rajta, vagy vezető kíséri végig, egyénileg vagy csoportosan. „Én először Bölcsföldi András Miatyánk imakertjének köszönhetően találkoztam ezzel a formával. Annak idején a Művészetek Völgyében egyénileg mehettem rajta végig, és mélyen megérintett engem. Azért is szerettem meg ezt a műfajt, mert kreatív imaformákra taníthat minket.”

Ma már sok magyar református lelkész, hitoktató, ifjúsági vezető használja ezt az egyre népszerűbb imaformát, főleg lelki alkalmakon. „Nem mindenkinek testhezálló, nem mindenkinek válik be, de sokaknak segít mélyebb szintre jutni az imádságban, vagy a megszokotthoz képest új perspektívákból megélni saját imaéletét. Főleg olyankor bizonyulhat hasznosnak, amikor nem önmagában áll, hanem egy lelki program részeként valósul meg, például csendes napon, ifjúsági héten, családi hétvégén, gyülekezeti táborban, konferencián. Ha illik az adott alkalom tematikájába, akkor kezdésként jól rá tudja hangolni a résztvevőket a továbbiakra. De nemcsak kezdésként használhatunk imasétát, a lelkiségre fókuszáló alkalmak bármely szakaszában működhet programelemként.”

Sokféle imaséta van. Csoportosíthatóak például az alapján, hogy milyen korosztálynak szólnak, vagy a megvalósítás módját tekintve is. Vannak felállított vagy berendezett imaséták, ahol ki vannak téve feliratok, különböző tárgyak, és az imautat járó a saját tempójában megy végig az állomásokon. Olyan is van, amelynek a végén át lehet beszélni a megtapasztaltakat lelkigondozóval, lelkésszel vagy ifjúsági vezetővel. Ez utóbbira főleg ifjúsági táborokban mutatkozik igény. Néha az imaút-vezető az, aki a különböző állomásokon elmond egy-egy szöveget, egy-egy imádságot, egy-egy bibliai idézetet, de arra is kérheti a résztvevőket, hogy közösen vagy egyénileg imádkozzanak, és úgy mennek tovább egyik állomásról a másikra.

„Általában csak az állomásokon zajlik az imádság, de nem mindig. Én például vezettem olyan, általam adaptált imasétát, amelynek szerves része volt az állomások közötti csöndesség is. Itt az állomáson egy-egy kérdés vagy igeszakasz hangzik el, esetleg egy ének, és a vezető arra kéri az imádkozókat, hogy amíg el nem érnek a következő állomáshoz, mindenki csöndben elmélkedjen el ezeken. Ez lehet öt perc, tíz perc, vagy még több is, de a lényeg, hogy a résztvevők ezalatt ne egymással beszélgessenek, hanem mindenki magában imádkozzon. A következő állomáson megint elhangzik valami, majd onnan megint csöndben mennek tovább.”

Bár az imaséta befelé figyelés, mégis külső ingerek adják meg hozzá a keretet, így a környezet is részévé válik az imára indíttatásnak. „Ezen a kereten belül tudok a belsőmmel figyelni és Istenre hangolódni. Meder, amely segít és megtart, hogy ne folyjak szét. Hiszen elkalandozhatnak a gondolataim, megzavarhat bármi, de az imaséta védett időben és védett térben zajlik, amely arra van előkészítve, hogy tényleg megvalósuljon a belső ima. Ebben segít, hogy mozgok, megállok, el tudok olvasni valamit, ez továbbvezet engem a saját belső imádságomba. Akár erdőben vagyunk, akár berendezett osztályteremben, minden arra irányul, hogy megfelelő mederbe terelje az elmélyülésemet.”

Hitünk megélése máskor sem csupán megfogalmazott gondolatokból és szavakból áll. „Annak idején dogmatika professzorunk mindig kihangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy az úrvacsora magunkhoz vételénél is mozgunk. Ki kell mennünk az úrasztalához, kezünkbe kell vennünk a kenyeret és a kelyhet, szánkba kell vennük az úrvacsorai jegyeket, és érezzük az ízeket, látjuk, hogy mi történik. Fontos szerep jut az érzékszerveinknek abban, hogy egész valónkkal bevonódjunk az úrvacsorába. Az imaséták ugyanezt segítik elő az imádsággal. Nemcsak kognitív módon beszélgetünk Istennel, magunkban, hangosan vagy imaközösségben, hanem mozgunk, látunk, tapintunk, érzékelünk. Mivel a változatosság gyönyörködtet, és mivel ennyiféle érzékszervünk van, mindez sok embernek segíthet.”



Nem sorvezető


A könyv ötlete onnan eredt, hogy Zámbóné Tóth Emese felcsúti pedagógus szerette volna kiadni a gyerekeknek készített imasétáit. „Hozzám is eljutott ennek a híre, én pedig továbbgondoltam: milyen jó lenne olyan átfogóbb kiadványt megjelentetni, amely emellett további korosztályoknak is kínál imasétákat, és amely nemcsak életkor, de másfajta csoportosítás szerint is működhet példatárként. Megemlítettem ezt a Kálvin Kiadó egyik munkatársának, ők pedig nyitottak voltak rá” – mesélte Enikő. „Mivel többeket is ismerek, akik imasétákkal foglalkoznak, elkezdtem összegyűjteni ezeket. Emellett utána is érdeklődtem továbbiaknak, hogy minél szélesebb merítést valósítsunk meg. Végül tizenhét szerző huszonhárom imasétáját válogattuk be, ebbe a nagyobb gyűjteménybe természetesen a gyerekeknek szóló imaséták is belekerültek.”

Eredetileg kétszer-háromszor annyi imasétát kaptak, mint amennyi a kiadványban szerepel, de a kiadóval többszörösen megszűrték, mi az, ami bekerülhet. „Fontos szempont volt a református teológiával való összeegyeztethetőség, és az, hogy lelkigondozói szempontból is jól használhatóak legyenek. Csak olyan imaséta jöhetett szóba, amit valahol valaki már megvalósított, kipróbált. Nem mindig tudtuk kideríteni az imaséta eredeti szerzőjét, mert sokan átvették, módosították, átdolgozták, továbbadták, saját közösségükre igazították ezeket. Mindig törekedtünk a forrás megtalálására, de nem mindig sikerült, mert egymástól inspirálódnak a vezetők. Sok imaséta eredete ködbe vész, mint a népmeséknek.”

A kötet nem sorvezető, nem az az elsődleges célja, hogy a benne található imasétákat egy az egyben valósítsák meg, bár ez is járható út. Sokkal inkább az, hogy ötleteket, inspirációkat adjon, amely alapján egyéni imasétákat állíthatunk össze saját közösségünk számára. „A könyvet elsősorban olyan közösségvezetőknek ajánljuk, akik kipróbálnák ezt. Tekintsenek a könyvre segédanyagként, ötlettárként, hogy ne mindent nekik kelljen kitalálni!” A felhasználhatóságot tartalomjegyzék és táblázat segíti, összefoglalva azt is, hogy milyen szempontok alapján lehet felhasználni ezeket az imasétákat. „A lényeg, hogy aki kezébe veszi a kötetet, tudja, hogy mire van szüksége, mert ez alapján tud keresni benne.”

A könnyebb felhasználhatóság érdekében az imaséták állomásainak a szövegei ingyenesen letölthetőek a Kálvin Kiadó honlapjáról. Ezek azonban nem pótolhatják a teljes könyvet. „Csak a szöveget nézve önmagukban ezek nem értelmezhetőek. A teljes körű felhasználáshoz a letölthető anyagok mellett szükség van a kötet többi részére is. Minden imaséta leírása úgy épül fel, hogy először fel vannak sorolva az eszközigények, aztán instrukciók a vezetőknek. Például az, hogy a helyszín kapcsán mikre kell ügyelni, hogy milyen korosztálynak szól, hogy szabadtéren vagy zárt térben érdemes-e megtartani, és utána jönnek csak az állomások szövegei. Ez utóbbiak csak praktikus szempontok miatt letölthetőek, hogy aki föl akarja használni, kinyomtathassa azokat.”



Más leírva, mint végigjárva


Aki még nem volt imasétán, de kipróbálná, hogy milyen lehet, az semmiképpen se ezzel a könyvvel kezdje! – figyelmeztetett Enikő. „Az imaséta más leírva, mint végigjárva. Ha valaki szeretné megismerni ezt a műfajt, először menjen el olyan helyre, ahol lehetősége nyílik megtapasztani és átélni azt, hogy milyen élményt nyújt számára! Ha sokat adott neki és úgy érzi, érdemes ezzel foglalkoznia, akkor utána a könyv segítségével saját közösségében is kipróbálhatja.” Az előkészítés is elmélyülést igényel, valamint sok időt is az eszközök beszerzése és a helyszín berendezésének megtervezése miatt. Érdemes már a rendezvény előtt egy-két hónappal kiválasztanunk a könyvből azt a mintát, amelyet át akarunk alakítani, amelyet be tudunk illeszteni a programok közé, és amely meg tudja szólítani az adott közösséget.

Enikő két helyet is ajánlott, ahol állandó jelleggel kihelyezett állomásokon próbálhatjuk ki az imasétát. Az egyik a dunántúli Dadon található, a református templom udvarában, ahová bárki bemehet és végigsétálhat az állomásokon, akkor is, amikor éppen nincsen erre szervezett program. Érdekesség még, hogy a dadi egyházközség egyik lelkipásztora is küldött anyagot a könyvbe. A másik állandó imaösvény Alcsúton található, a templomudvar mögötti erdős-dombos részen. Itt az állomásokon a kihelyezett táblákon Jézus Én-mondásai szerepelnek. Annak, aki még nem látott még ilyesmit, és most először próbálná ki, különleges élményét nyújthat ez a fajta megtapasztalás.


Barna Bálint

A cikk a parokia.hu-n jelent meg 2021. augusztus 04-én.