Karsay Eszter lelkipásztor, akinek írásait több mint húsz éve rendszeresen olvashatjuk a Reformátusok Lapja hasábjain, kilenc évvel ezelőtt magánkiadásban jelentette meg És velem ki törődik? című könyvét. A címben feltett kérdés most, 2020-ban is aktuális – talán sokkal jobban, mint valaha. A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója is így gondolta, ezért újra kiadta a kötetet.

Én olyan sok mindenkivel és sok mindennel törődöm: a családommal, a rám bízottakkal, a gyülekezetemmel, a szomszéd nénivel, a környezetemmel, a teremtett világgal – mondjuk, miközben néha vagy éppen egyre gyakrabban feltör belőlünk: …és velem? Velem ki törődik? Talán nincs is olyan ember, aki ne tette volna már fel ezt a kérdést egy szeretteiért átdolgozott hétvége vagy egy kimerítő beszélgetés után, amelyben valaki más lelki próbáiban igyekezett segítő kezet nyújtani, vagy éppen egy olyan napon, amikor magányosnak és elhagyatottnak érezte magát. Karsay Eszter is ezt kérdezi könyvében, de nem hagy magunkra a válaszkeresésben.
A szerző egyik hosszabb előadássorozatának anyagát írta meg könyv formájában, a 2011-es kiadáshoz kapcsolódóan így írt a témaválasztásáról: „Gyülekezeti lelkészként, lelkigondozóként és szupervizorként naponta találkozom az emberi lélek fájdalmas kérdéseivel. Miközben kitágultak a külső világ lehetőségei, a belső elszegényedik. „Nincs emberem” – jajdul fel egyre több ember, amikor veszteség éri, elmagányosodik, vagy csöndes kétségbeesésben tengeti az életét. Nincs kivel megbeszélni, nincs kinek föltenni a kérdéseit: Mit kezdjek magammal? Miért élek? Hogyan lehetnék boldog? Nem lehet olcsón megúszni, nekünk kell megtalálni a válaszokat. Ezek az előadások segítséget kínálnak a gondolkodásra, önismeretre és a bizalomra.”
Igaza van Karsay Eszternek, nem lehet olcsón megúszni ezt a keresést. Két választásunk van: vagy elgondolkodunk ezekről a kérdésekről, vagy ahogyan az egyik fejezetben használt hasonlattal rámutat: a szőnyeg alá söpörjük őket, és idővel egyre nagyobb lesz a púp.
Az elgondolkodás azonban önmagában kevés a megoldáshoz. A könyvet olvasva úgy érezhetjük, hogy a szerzővel szemtől szemben ülünk, és ő végigveszi velünk az életünket. Nehéz témákról van szó, mélyre kell ásnunk a lelkünkben ebben a „beszélgetésben”. Köszönhetően a lelkipásztor lelkigondozói tapasztalatának, tizennyolc fejezeten át fenn tudja tartani az érdeklődésünket. Teszi ezt olyan címek választásával, mint Az egészséges élet – A gyász és az indulatok kezelése, A boldogság, Az érett személyiség, Halálközeli élmények, Mire tanítanak a betegségeink?, Indulataink és az agresszió, Bocsáss meg!, Szeretném, ha szeretnének, Törődik velünk az Isten?
Ez utóbbi kérdést sok olyan ember felteszi, aki nem hisz őbenne, de ha szégyelljük bevallani, ha nem, sok hívő keresztyén gondolatait is megkísértette már. Néha nem könnyű meglátni a nehézségek, erőpróbák között az Úr kezét, kegyelmét megmutató, olyankor váratlan megoldásait az életünkben. De akárhogyan érzünk is, ő törődik velünk. Hiszen ha nem így lenne, akkor nem küldene nekünk olyan értő és érző embertársakat, akik az Úrtól kapott tálentumaikat, élettapasztalatukat, lélekgondozó tehetségüket arra használják, hogy segítsenek azoknak, akik egymagukban nem tudnak megbirkózni fájdalmas kérdéseikkel.
A kötet mondanivalóját kiemeli az igényes borító, amelyen a ködbe vesző keskeny gyaloghíd mintegy vezeti az olvasó szemét a címtől a túlpart homályába. Mégsem reménytelen vagy ijesztő ez a ködös kép, és ezt Karsay Eszter is megerősíti a könyv lapjain. Lelkipásztorként talán nem is biztathatna minket mással, mint hogy nem kell félnünk a nem láthatótól, bátran lépjünk rá a bizonytalannak tűnő hídra, hiszen a túloldalon az Úr vár bennünket.

Jezsoviczki Noémi

Az ajánló a Reformátusok Lapja 2020. augusztus 2-diki számában jelent meg.