„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34,8)

Örök Isten, életünk eseményei a Te akaratodból érkeznek hozzánk. A Bánat és a Szenvedés is a Te angyalaid. Te formáltad a telet, a Te akaratodból van hervadás. Erődet sokszor erőtlenségben nyilvánítod meg. Jóságodat sokszor akkor láttatod meg, amikor külső világunkat köddé és homállyá teszed körülöttünk. A sötétségben sokszor jobban látunk Téged, és sóhajok közt sokszor hangosabban szólunk Hozzád, mint a tavasz és a vidám énekek idején. Tőled vesszük ezeket a gondokat, amelyek most átjárnak a lelkünkön, de gyermeki bizalommal kiáltunk fel Hozzád, amikor a betegség jár közöttünk. Aki a betegekhez küldöttél Orvost, aki a síróknak vigasztalást ígértél, aki a nyomorúságok idején segítséggel biztatsz, óh, küldd el hozzánk is a Te angyalaidat, a gyógyulást, a reménységet, az egészséget. Atyánk, a betegágyon is lehet Hozzád menni, óh, de hadd menjünk egészségben és erőben. Lehanyatlott kezekkel is lehet imádni Téged, de hadd kulcsoljuk össze boldog hálaadásra a kezünket. Hadd dicsérjünk Téged a gyógyulásnak és erőnek vidám énekeivel. Ne vond meg tőlünk a Te irgalmadat. Mindenekfölött azonban ne zárd le egeidet előlünk, ismertesd meg velünk szent akaratodat, világosodjanak meg szemeink előtt végzéseid. Erősítsd meg azt a meggyőződést szívünkben, hogy az éjszaka sem takarhat el Előled bennünket. A betegszobában is ott lakol, a szenvedések csöndjében is szólasz. A kereszteket is Te adod vállunkra. A mi Urunk Krisztus nyomában vezess tovább bennünket, hallgasd meg a kereszthordozás útján szabadításért könyörgő szavunkat, a Krisztus nevében. Ámen.

(Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén, 23–24. oldal)

Fotó: Révész Csilla református lelkész, Felvidék