Nagyot nőtt Döme, mióta nem találkoztunk vele – iskolás lett, napjait a játék helyett a tanulás és a kalandok töltik ki. Örül, hogy a hosszúra nyúlt nyári szünet után újra együtt lehet legjobb barátaival, Janóval és Gagával.

Attól viszont már kevésbé boldog, hogy hosszú órákig kell egy helyben üldögélnie, még szerencse, hogy vannak olyan tanerők, akik miatt érdemes strapálnia magát, ilyen például Bandi bácsi (B. b.), a bölcs környezetismeret tanár, aki nemcsak az anyagot adja le, hanem személyiségével, tetteivel morális útmutatást is ad a helyüket kereső fiataloknak.

Döme iskolai és otthoni kalandjai egy-egy konfliktus köré épülnek. A fejezetek dramaturgiája hasonló mintára épül: hősünk előbb erkölcsi konfliktusba kerül (döntenie kell, hogy jófiúként szüleire és lelkiismeretére hallgat, vagy a rizikósabb utat választva belevág a kalandba), majd tapasztalatait megosztja bölcs szüleivel (Dömének van lehetősége tévedni, rosszul dönteni, ugyanakkor mindvégig érezheti szülei támogató szeretetét), végül közös vagy egyéni csendességben Isten elé viszi kétségeit, örömeit.

A Döme a 4. b-ben egyfelől biblikus útmutatást ad a kiskamaszok élethelyzeteire (külön öröm, hogy tabunak számító témákat is vállal a szerző), másfelől jól olvasható, sodró kisregény, amelynek kalandossága képes magával ragadni az ifjú olvasókat (a nagy betűtípus, a sok kép és a rövid terjedelem kisiskolás olvasókra méretezi a könyvet), nem utolsó sorban pedig kiváló beszélgetésindító hittan- és osztályfőnöki órákhoz.

Sztelek Csilár Döméje életszerűen ábrázolt kiskamasz, olyan hős, aki esendő voltában is szimpatikus. Nem tökéletes, még csak ismerkedik az élettel: egyre többet tud meg saját magáról, az emberi kapcsolatokról és szüleinek köszönhetően Isten szeretetéről. A könyv utolsó fejezete (Megtaláltam!) már kifelé mutat a történetből. B. b-nek köszönhetően hőseink ráéreznek a közösség jó ízére, az ellenségekből barátok lesznek, lezárul a tanév (s talán egy korszak is ezzel Döme életében), van miért hálát adni Istennek.

Pompor Zoltán
A Reformátusok Lapja 2011. június 19.